Hosszú, vontatott utazások a földi terepen, az ezeket kísérő viszontagságok és a végtelenbe nyúló idő, szemben a határtalan, villámgyors képzelettel: a földhözragadt ember természetes vágya fogalmazódik meg a madárszárnyakkal felruházott, gondolatnál is gyorsabb hátasállat képében. Az ember bármelyik részén is született a világnak, mindig arra vágyott, hogy elérje a tökéletességet, önmagában és a körülötte lévő dolgokban.

Az arab hagyományok szerint a ló képviseli a leggyorsabb hátasállatot a földön, melynek „ könnyű vágtája olyan, mintha a reggeli forgószél lenne, amint a szamár nyomát követve port kavar”[1], vagy olyan gyors mint a szakadó eső[2], vagy a vízmosás aljáról felfutó farkas[3], vagy mint a levágott, földre eső hazra?? datolya[4], a folyómederben haladó víz sodrása[5], mint a szél hajtotta zivatar, vagy mint ahogy a víz siklik ki a vödörből öntéskor[6], ahogy a vödör zuhan a kútba, ha elszakad a kötele.

A költők által leírt lovak a valós világ elemei, melyek valóban létezők s talán éppen a saját törzsük tulajdonai. A valódi lovak összes kiemelt tulajdonsága közül (kitartó, büszke, bátor, erős, heves temperamentumú) a gyorsaságuk az, ami által igazán megbecsült tagjai lettek az emberek társadalmának. A gyorsaság a feltétele a sikeres vadászatnak, a sikeres rablótámadásnak és alkalomadtán a sikeres megmenekülésnek. A gyorsaság szerez hírnevet a versenyeken is. A gyorsaság ezáltal szorosan összekapcsolódik a szerencsével, főleg a sivatagban. A szerencse pedig mindenek felett a legfontosabb tulajdonság, amit földi lény birtokolhat. Szerencse nélkül egy kiváló sejktől és egy nemes lótól is megszabadulnak a törzs tagjai, hiszen a szerencsétől függ az életük.

Az iszlám megjelenésével sorra születtek a Mohamed prófétáig visszavezetett hagyományok, melyek arról számolnak be, hogy létezik egy még a lónál is gyorsabb hátasállat. Ez a lény már a képzelet szülötte, mégis valós emberi alakokkal áll kapcsolatban.

A gyorsaság ideáját az iszlám hagyomány a végletekig fokozza, és megteremti az „egy időben több helyen” fogalmát. Az embernek már nincs szüksége hátasállatra, saját maga jelenik meg ugyanazon időben, több különböző helyen. Az átlagember természetesen nem birtokolhatja ezt a csodás képességet, csak a tiszta, szent életűeknek adatik meg: ők az ahl al-hutwa , vagyis a pillanat népe, akik szempillantás alatt ott vannak ahol csak akarnak, vagy ahol szükség van rájuk. Ilyen pl. az egyiptomi al-Sa?d al-Badaw? és al-Hudhr.

A csodás lény, amely képes ugyanerre és segítségével egyszerű földi halandó is utazhat, ha Isten kiválasztja őt, Buráq. Buráq nem egyetlen csodalénynek a neve, hanem háromféle lehet: az egyik olyan gyors, mint a villám, a másik mint a viharos szél, a harmadik úgy fut mint egy versenyló.[7] A Buráqon csak hittel és békével lehet utazni, félelemmel vagy rossz szándékkal nem. Talán ez a magyarázata annak, hogy amikor Gabriél arkangyal megjelent Mohamed előtt ezzel a csodalénnyel, Buráq először nem engedte a hátára ülni. Gabriél ekkor azt mondta neki, hogy Mohamednél nemesebb lelkű még nem ült a hátán, így végül megengedte.[8] (A hagyományozók közül van (Ibn Hiš?m) aki azt mondja, hogy Mohamed volt az első aki Buráqon utazott, s van (al-Nawaw? hagyományozta al-Zab?d?-től), aki szerint mindegyik próféta Mohamed előtt Buráqon lovagolt. Ábrahám is Buráq hátán látogatta meg fiát Izmaelt Mekkában, majd mindketten felültek rá s így mentek a Kábához.[9]     

Buráq védelmezi az igaz hitet, harcol a dzsinnek és tűzimádók ellen, átszeli a tengereket és a folyókat, az emberi ésszel fel nem mérhető távolságokat. Ami a külsejét illeti, a szamárnál nemesebb (magasabb?) s az öszvérre hasonlít. (??? ?????? ???? ?????) Elképzelhető, hogy itt egyszerűen csak a magasságát akarja a hagyomány behatárolni, mondván magasabb a szamárnál és akkora mint az öszvér, de nem az.

Lehet ember(nő)-fejű és páva-farkú. A páva-motívum valószínűleg Indiából származik, ott ugyanis gyakran ábrázolt és nagyon tisztelt madár. A legkorábbi Buráq leírás, ahol a lószerű állatnak emberarca van, Ibn ‘Abb?s-tól származik, aki at-Ta‘lab?-tól hagyományozta.(EI) A legkorábbi ismert képi ábrázolás Buráqról 1314-ben készült és Raš?d al-D?n: ??mi‘ at-Taw?r?h című kéziratában látható. (EI) Az emberarcú ábrázolást őrzik az egyiptomi népi hagyományok is. Ezek leírásánál - a természetfeletti lények között - olyan részleteket tudhatunk meg Buráqról, amit sehol máshol nem: például, hogy az emberarcú Buráqnak két hatalmas szarva van, jól látható szemöldökei, fekete szemei, a fülei finom vonalúak és zöld smaragdból vannak, üstöke piros rubinból.[10] Egyedül ezek között a hagyományok között olvashatunk arról, hogy Buráq meg is tud szólalni, méghozzá arabul.  

 A színe a legtisztább és legnemesebb szín az iszlám szemében: a fehér. A fehér szín itt az igaz hitnek a jelképe. A legkorábbi Buráqról szóló hagyományok (Ibn Hiš?m, Ibn Sa‘ad, Muslim, aţ-Ţabar?, al-Buh?r?) a csodalényt még fehérnek írják le (abyaà vagy bayÃ?’- egyszer hím egyszer nőstény,szemben Mohamed próféta kedvenc szürke (ašhab) öszvérével Duldul-lal), később ez módosul, és talán indiai (ahol a nagyon színes pávával kombinálják) vagy perzsa (ahol a teste zafírból vagy rubintból van) hatásra kiszínesedik és egyre kevésbé hasonlít a földi lóra. Hasonló hibrid lényeket a görög mitológiában találhatunk, ahol a halhatatlan és isteni lovaknak és félig-lovaknak egész garmadája felvonul. Emberarcú szörny pedig a persepolisi városkapun díszítésként is megjelenik Xerxés idejéből. Az asszír paloták kapuőrei kentaur, griff-madár és szfinx-alakúak. (EI) A többi hibriddel összevetve Buráq szerepe olyan, mint egy angyalé. A Simon Róbert által közölt legkorábbi „éjszakai utazás”-ról szóló hagyomány szerint,[11] még szó sincs Buráqról, Gabriél és Mikhaél egy meg nem nevezett harmadik angyallal együtt térnek vissza a Kába mellett alvó Mohamedhez, és felemelkednek vele a legalsó égbolthoz. (‘uri?a bihi)-Ugyanezzel a kifejezéssel emelkedik fel később Buráq is, akin Mohamed vagy Gabriél mögött ül, vagy egyedül lovagol Gabriél nyomában.  

 Buráqnak szárnya is van, ami a hagyomány szerint a fahid –ból nő ki. A szó az összes általam átnézett testrész magyarázat szerint (Ab? ‘Ubayda: Kit?b al-hayl, Kairó 1986, 144.old, Nuwayr?, Nih?yat Kairó,1933 10/2.old., al-Mu‘a?am al-was?t, al-Far?id al-durr?ya, al-hayl al-‘ir?b, Bagdad 37.old., al-huy?l, Kit?b al-ma‘?rif al-‘ilm? Kairó, 16.old., Ibn S?da, Muhaşşaş, Bejrút, Kit?b al-faras stb.) „comb”-ot jelent, s mint ilyen a lótestű Buráq hátsó lábából nő ki s ez ellentmond a szárnyas lovakról alkotott képzetnek, miszerint a lapockához vagy a felkarhoz kapcsolódik. (?? ????? ?????? ???? ???? ?????)[12] Az Encyclopaedia of Islam a fahid szót az angol „shank”-nek fordítja, ami lábszárat jelent. A lábszárra az arab nyelvben a ló esetében, a waz?f-ot használja az irodalom (első és hátsó lábon is).   

A földi ló két nappal az ember teremtése előtt született.[13] Az első ló egy pej kanca volt, a második egy mén. (A pej szín már az iszlám előtti időkben is a legjobbat jelentette, s a kancákat többre értékelték a méneknél, gondolom ez tükröződik a muszlim hagyományban.) al-Hasan b. Ibr?h?m aš-Ša‘ab? al-Q?dh? meséli el a ló teremtésének történetét:[14] Azt mondta: Ab? ‘Abdall?h Muhammad b. ‘Abdall?h al-Mar?z? adta hírül nekünk, mondván: Ab? al-H?rit Asad b.Sa‘?d b. Kat?r b. ‘Af?r közölte velünk apjától, az pedig az ő apjától, Kat?r-tól, aki pedig apja nagyapjától, ‘Af?r-tól hallotta. Azt mondta: ‘Ikrima mondta: Az én uram Ibn ‘Abb?s közölte velem, mondván: A Próféta mondta: Isten amikor meg akarta teremteni a lovat, sugallatot adott a déli szélnek: Létrehozok belőled egy teremtményt, hát gyülekezz egy helyre! Erre a szél összesűrüsödött. Majd Isten ráparancsolt Gabrielre s ő fogott egy marékkal a szélből. Isten ekkor ezt mondta: Ez az én markom.

A hagyománymesélő így folytatta: Isten megteremtett belőle egy sötétpej lovat és azt mondta: Lónak teremtettelek, arabbá tettelek és föléje helyeztelek az összes többi teremtménynek az állatok közül, azért hogy javakat és zsákmányt szerezzenek a hátadon, és áldást hozzon a homlokod.

Isten ekkor elküldte őt s ló nyerített. Isten ezt mondta: Légy áldott, nyerítésed megrémíti majd a hitetleneket és megtölti füleiket, megremegteti a lábaikat.

Majd megjelölte Isten a lovat egy csillaggal a homlokán és fehérséggel a lábain.

Miután megteremtette Isten Ádámot, azt mondta: Mondd meg nekem, melyik hátasállat kedvesebb számodra a ló vagy a Buráq? A hagyományőrző hozzátette: Buráq az öszvérre hasonlít, nem hím és nem nőstény. (Semlegesnemű akár az angyalok, ez is mutatja tisztaságát és szerepét s.k.) Ádám azt felelte: Ó, Uram a szebb kinézetűt választom. A lovat választotta.

 

Tehát amikor Isten megteremtette az embert, a Buráq már létezett. (Ez igazolhatja, hogy nem Mohamed volt az első aki utazott a hátán.) Ádámnak lehetősége volt erkölcsi tisztasága által a két hátasállat közötti választásra.

Ibn Durayd Buráq nevének eredetét a barq(-villanófény, villám) főnévre vezeti vissza, utalván ezzel gyorsaságára, tisztaságára és ragyogására.[15] Al-Q?dh? azt állítja, hogy azért lett Buráqnak nevezve, mert „kétszínű”(d? lawnayn), [16]mondván, hogy a birkák közül azokat nevezik barq?’-nak (Buráq nőnemű alakja), amelyik nagy része fehér s van benne egy kis fekete is. Az arab nyelvben egy másik szó is ismert, hasonló magyarázattal a fekete-fehér színű lóra: al-balaq. Ab? ‘Ubayda magyarázata szerint[17] (érdekes, hogy a lóról szóló kimerítő könyvében ez a lószín nem a főszínek között van megemlítve, hanem a fehér jegyek egy fajtája (šiy?t), a farok színeinél: Kit?b al-hayl, 242.old. Kairó 1986), a balaq az a ló, amelynek a legnagyobb része fehér: vagyis a háta, a nyaka és a fara. De az is balaq, amelynek bármely alapszíne keveredik egy másik színnel pl. kumayt ablaq (foltos pej), ašqar ablaq (foltos sárga). Ab? ‘Ubayda könyvében az ablaq az a ló, amelynek fehér színe eléri (lentről, a lába felől) a hasát (megkülönbeztetve a tah??l –tól, ami a patától a lábon különböző magasságokig felérő fehér jegyek összefoglaló neve. Pl. a csüdig felérő keselység a tahd?m, ha a bokaszőr is fehér az az aşba?. A ta?b?b a bokát (?ubba)is fedő fehérség, ha eléri a csánkot és a lábtövet, akkor a neve musarwal (zoknis). (Ab?‘Ubayda, 241.old.) Az olyan kétszínű lovat melynek a feje eltérő színű a teste többi részétől, al-adra‘-nak hívják. A birkák közül az ugyanilyeneket a fentebb említett al-barq?’-nak hívják. Ab?‘Ubayda az Ibn ?uzay által leírt változatokon kívűl (amik egyébként nem szerepelnek Ab? ‘Ubayda könyvében), megemlíti még az al-ablaq al-muwalla‘-t és az al-ablaq al-muţarraf-ot. Utóbbinak a farka és a feje eltérő színű a teste többi részétől (fehér, vörös vagy fekete).

Al-Aşma‘? szerint[18] akkor ablaq egy ló, ha a fehér jegy a lábtőig és a csánkig ér, mert ha már eléri a hasát és az oldalát, akkor az anbaţ.

A Buláq nevet megtalálhatjuk a régi török népnevek között is ugyanezzel a jelentéssel. Németh Gyula, „A tarka lovak országa” című tanulmányában[19] idézi Mahm?d al-K?š?ar? 1077-ből való művét, melyben hosszan fejtegeti egy azonos nevű török törzs nevének eredetét, melyet a kipcsakok leigáztak, de amelyet később Isten megmentett és Älqä Bulaq-nak neveztek. Az általa megvizsgált szócsoportok szerint „(mongKow. bulaγ „fehérlábú”, kalmRamst. bulu_g* „tarka, fehérlábú” (fehérkörmű? kesely), csagRadl. bulaγ „ló amelynek bevágás van a lábán”, vö. továbbá (mongKow alaγ „tarka, több színű, csíkozott, nagyon tarka, tarka”, törökRadl. ala „tarka, foltos, csíkos, nagyfoltú”, keletturk., csagRadl. ala-bulaq „több színű, mongKow. alaγ bulaγ „tarka, több színű, csíkos”, oszmán alaq-bulaq és csagRadl. alaq-bulaq „össze nem illő, zavaros”, csagRadl. alaq-malaq „rendetlen”, …, kazRadl.ala-qo*la = kirRadl. ala-γula „tarka, kevert, mindenféle színű”…”) a bulaq tarka lovat jelent.

A tarka vagyis több színű jelentés magyarázatára utalhat egy másik Buráq leírás is, amely egy perzsa történetben olvasható, Sayf bin D? Yazin esetéről, aki egy Barq al-Bur?q nevű lovat kap ajándékba Š?dl?h királytól.[20] A ló teste nem fehér, hanem vörös rubintból (y?q?t ahmar) van, akárcsak a leírás szerint Salamon király gyűrűjén lévő ló. (?)[21] A nyerge zöld smaragdból (al-zumurrud al-ahdhar) és ékkőből (al-?awhar) készült, a kantárja aranyból (al-dahab al-ahmar).[22] A történetben ezután a lovat, (ugyanis mint később kiderül bár Buráq tulajdonságait kölcsönzi, azért mégiscsak lóról van szó), Barq al-Bur?q al-Y?q?t?-nak hívják.

E. Blochet szerint a Buráq elnevezés a középperzsa b?rag „hátasló” ( a b?r jelentése „teher”) szóból származik. (EI) J. Horovitz az arab baraqa „villan, szikrázik” igéből vezeti le, ebből lett a Buráq név, mely egy ritka kicsinyített alak.      

Az iszlám révén a lovak megjelentek a Paradicsomban is, jutalomként azok számára, akik életüket Isten nevében harcolva élték és a földi lovakkal megfelelőképpen bántak. Ezek a földöntúli lovak is szárnyasok és a testük zafírból van.[23] Az erről szóló hagyománynak megtalálható a cáfolata is Dam?r? gyűjteményében. Ibn al-‘Ad? említi meg egy gyenge hagyományozói láncú hagyományban, hogy a Paradicsomban csak tevék és madarak vannak, mivel a Próféta azt mondta, hogy az ott lakók „fehér nemes állatokon” utaznak, melyek olyanok mint a zafír. Ő a na??’ib b?dh (fehér nemes állatok)  kifejezésta tevékre érti. Való igaz, hogy a tevetehén (n?qa ) tiszteletbeli neve bint an-na??’ib (nemesek lánya), de a nemes lóra ugyanúgy használt szó a na??b.[24] Az is lehet, hogy ezek a fehér nemes állatok Buráq-félék, hiszen ha szigorúan vesszük a lószíneket, olyan hogy fehér, nincs, mert a legvilágosabb szín a szürke (ašhab)[25]. A fehér a lószíneknél az albinót jelenti, vagy fehér a homlokán a csillag és a lábán a jegy. Ez a magyar lószíneknél is így van.

 A fehér szín kiemeli a nemes állatok tisztaságát, misztifikálja őket. A Próféta „fehér” öszvére is csak ašhab a fehér (abyadh/baydh?’)Buráq mellett.

Dam?r? Salamon királlyal kapcsolatban is megemlíti a szárnyas lovakat, szám szerint huszat, melyeket a Sátán hozott ki neki a tengerből.[26] Salamon királynak a dél-arab hagyomány szerint szerepe van az Arab-félsziget lótenyésztésében, ugyanis tőle származik az arab telivérek egyik ősapja, Z?d al-R?kib[27] s ha hinni lehet egy népmesei hagyománynak,a Kuhaylat ‘A??z nevű kanca is a király istállójából való. A kancát a legenda szerint[28] egy tengerből kijövő mén fedezi be. A két ló valódi, leszármazottaik ma is élnek.

A szárnyas lovak megtalálhatók az arabokat körülvevő és távolabbi kultúrákban is, még nem sikerült kiderítenem eredetüket az arab hagyományokban.

Visszatérve a fehér lovakra, (a fenti lószín elemzés ellenére, mivel a köznyelv így szokta meg, én is így mondom) az iszlám előtti araboknál nem volt akkora jelentősége, mint később, talán perzsa hatásra, hiszen a versek tanúsága szerint a beduinok a pej és sárga lovakat kedvelték inkább.

 A napkultusszal összekapcsolt lókultusz Dél-Arábiára is jellemző volt. Al-L?t nevű bálványuk, mely nőnemű volt, a Napot szimbolizálta és amíg az Arab-félsziget északi részén egy meztelen női alak képében imádták, délen a ló volt ami megjelenítette őt.[29] A Ya‘?q nevű bálvány is lovat ábrázolt, és at-Tibris? szerint a Kahl?n törzsé volt, tőle került a Hamd?n-hoz. Sajnos nem lehet tudni, hogy az arabok fehér lovakat áldoztak-e bálványaiknak, mint a perzsák az ő isteneiknek,[30] és ami a lényeg, hogy fontos volt-e nekik is a fehér ló, vagy bármilyen ló megfelelt. ?aw?d ‘Al? sehol nem említi a feláldozott lovak színét.[31] Az arabokkal szomszédos kultúrákban, például a kúsitáknál és a perzsáknál, a fehér ló szimbólum, a szászánidák a hétköznapokban is a fehér lovakat tartották a legjobbaknak (EIr) szemben az arab csillagos-pej-ideállal. 

Mohamed próféta annak ellenére, hogy álmában vagy révületében egy fehér lóalakú csodalényen tette meg az égi utazást, a földön ő is a pej és sárga lovakat részesítette előnyben, s az ilyen lovakat ajánlotta híveinek is.[32] A muszlimok lovai imádkoznak, az imára borulástól fehér a homlokuk és a rituális mosakodástól fehér a lábuk.[33] A lóideál a ??hiliyya korból öröklődött át az iszlámba, csak a jegyek magyarázata változott meg. (Korábban a széles homlok a csillaggal a jószerencse jele volt, és nagyon rossz jelnek számított ha csak az egyik első lába volt kesely.)[34]

A Korán több helyen is foglalkozik a földi lovakkal (Q8:60, 16:8, 59:6, 100), a hagyományok pedig mindenkit óva intenek attól, hogy a lovával többet foglalkozzon, mint a vallási kötelezettségeivel. Hiszen a lovak csak Isten teremtményei (Q3:14), így azok is csak az evilági élethez szükséges javak, s mint ilyenek semmiképpen nem múlhatja felül a velük való foglalkozás és szeretet az Isten iránti szeretetet és áldozathozatalt. Ezzel kapcsolatban írja Dam?r? [35], hogy a legjobb ?ih?d az, ha valaki vérét adja hitéért és elvágja lova térdínját, bizonyítva ezzel, hogy Isten mindennél fontosabb számára. [36]A hagyomány szerint ?a‘far b. Ab? Ţ?lib volt az első, aki a Isten nevében elvágta lova térdínját isz. 630 körül a szíriai mu’ta-i expedíció után, ahol a muszlimok vereséget szenvedtek a túlerőben lévő bizánci-keresztény seregtől.[37]

 Az iszlám előtt már szokás volt, bár erre vonatkozóan elég hiányosak a források az arabokra vonatkozóan (a ló sörényének és farkának a lenyírása a gyász jeleként, a körmenetre elvitt ló (hab?s), a sírnál hagyott ló (bal?ya, ugyanígy hívják a sírnál hagyott tevét is),a sír körüljárása) [38] hogy a halott hős lovát egy temetési menet élén, fordítva felnyergelve vezetik a temetés színhelyére. Ott a sírt hétszer körüljárják vele, majd a ló ott áll a sírnál amíg gazdáját el nem temetik.[39] A sörényétől és farkától megfosztott ló temetési meneten való résztvétele nemcsak a perzsáknál, hanem a lovasnomád török népeknél is létező hagyomány.[40]

Ugyanezt a szokást az iszlámban is megtalálhatjuk. A lovak fontos szerepet játszanak a muszlim családi ünnepek pl. esküvő vagy társadalmi események, szentek születésnapi felvonulásain. A legnagyobb muszlim ünnep a próféta születésnapja, a m?lid. Az ünnep muszlim időszámítás szerinti şafar hónap végétől rab?‘ al-awwal hónap végéig tart.

Magának az ünnepnek a történetével és teljes ismertetésével most nem kívánok foglalkozni, csak azzal ami a ló szerepét illeti az ünneppel kapcsolatban. A szúfi rendek felvonulásán két alkalommal, a próféta születésnapján és az égi utazásról való megemlékezés napján, a fehér ló különösen fontos szerepet kap: hátán vonul fel a rend vezetője, a sejk vagy az al-wal?.(akit Isten közel engedett magához, Isten barátja) Amikor elérkezik a menet a végcéljához, a közepes termetű, patkolatlan lovon ülő sejk lovát ketten két oldalról vezetve keresztül lépdelnek az előttük arccal földre borult tanítványokon. Ezt az un. dervis-taposást, al-d?sa-nak hívják.[41] A ló felmagasztalódik azáltal, hogy a rend vezetőjét viszi a hátán, s a patái által okozott fájdalom, ha a mur?d (tanítvány) igazán hiszi, hogy tette által előbbre jut az Isten felé vezető úton, semmi baja nem esik, s rögtön felpattan és követi mesterét, amint a ló áthaladt felette. A szép ló a misztikus irodalomban az (állati) ösztönöket és az evilági vágyakat képviseli,[42] így az általa okozott kínok legyőzése, az evilági vágyakkal való harcot szimbolizálja. Ha a tanítvány nem törődik az evilággal, nem érzi a fájdalmat. A lóval való gyakorlatozás (riy?dha), a ló megregulázása a misztikus irodalomban ua. mint a lélek Istentől való részének (r?h) harca a földi vágyakat jelképező testi lélekkel (nafs ).

Tehát összegzésként azt mondhatjuk, hogy az arab-iszlám hagyományok ismernek földi lovakat, szárnyas lovakat a Paradicsomban és tengeri lovakat (Salamon szárnyas lovai, Gabriél és Mikhaél lovai, Kuhaylat ‘A??z párja), valamint Buráq-féléket. Buráq hibrid s eredetileg egyszerű fehér ló-szerű lény volt, majd női arca s később női feje lett. Perzsa hatásra kiszínesedett, indiai hatásra páva-farka nőtt.

A fehér ló kultusza valószínűleg szintén a perzsák hatására jelent meg, hiszen az iszlám előtt és a korai iszlámban még a csillagos pej és sárga lóideál volt érvényben. A keresztény vallás nem szerette a hibrid ábrázolásokat, így az angyal-arcú vagy női fejű Buráq talán indiai vagy iráni minta alapján született.

 

Kutasi Zsuzsanna,

Arabisztika Tsz. 2004.

Felhasznált irodalom:

-         Ibn Qutayba, Ma‘?n? =Ab? Muhammad ‘Abdall?h b. Muslim b. Qutayba, Kit?b al-ma‘?n? al-kab?r, Kit?b al-faras. 1954 Bejrút

-         Al-Ţabar?, Tafs?r = Ab? ?a‘far Muhammad b. ?ar?ral-Ţabar?, al-Tafs?r.Dátum nélkül.  Kairó 15. kötet

-         Al-Mas‘?d?, Mur?? = Ab? al-Hasan ‘Al? b.al-Husayn b.‘Al? al-Mas‘?d?, Mur?? al-dahab wa ma‘?din al-?amhar.  Dátum nélkül. Bejrút

-         Al-Dam?r?, Hay?t al-hayaw?n = Kam?l al-D?n Muhammad b. M?s? al-Dam?r?, Hay?t al-hayaw?n al-kubr?. 1978Damaszkusz  

-         Muslim, Şah?h = Ab? Zakariyy? Yahy? b. Šaraf al-Nawaw? al-Dimašq?, Şah?h 13 kötet 1941-42 Bejrút

-         Ibn S?da, Muhaşşaş = Ab? al-Hasan ‘Al? b. Ism?‘?l b. S?da, al-Muhaşşaş Dátum nélkül. Bejrút

-         Al-‘Ar?b? al-Aswad, Asm?’ hayl al-‘arab = Ab? Muhammad al-Aswad al-?undi??n? al-‘Ar?b?, Asm?’ hayl al-‘arab wa ans?buh? wa dikr furs?nih?. Dátum nélkül. Damaszkusz

-         Al-‘Ar?b?, Asm?’ hayl al-‘arab = Ab? ‘Abdall?h Muhammad b. Ziy?d al-‘Ar?b?, Kit?b hayl al-‘arab wa furs?nuh? 1984 Kairó

-         Ab?‘Ubayda, hayl = Ma’mar al-Mutanna al-Taym? Ab? ‘Ubayda, Kit?b al-hayl 1986 Kairó

-         Al-Aşma‘?, hayl = Ab? Sa‘?d ‘Abd al-M?lik b. Qurayb, Kit?b al-hayl Szerkesztette: N?r? Ham?d? al-Qays? 1970 Bagdad

-         ?aw?d ‘Al?, Mufaşşal = ?aw?d ‘Al?,al-Mufaşşal f? t?r?h al-‘arab qabl al-isl?m. 10 kötet. Dátum nélkül. Bagdad

-         Ayy?m al-‘arab f?-l-??hiliyya . Szerkesztette:??d al-Mawl? Muhammad Ahmad, ‘Al? Muhammad al-Ba??w?, Ibr?h?m Muhammad Ab? al-Fadhl. 1988 Bejrút

-         E.A Wallis Budge, Amulets and Superstitions ISBN 0-486-23573-4

-         Ethnographia, 1937 Budapest XLVIII.évf.

-         Ahb?r al-adab, Kairó 1994 aug. 21. / 1415 rab?‘ awwal 13. 58. szám (egyiptomi folyóirat)

-         Simon Róbert, A Korán világa 1994 Budapest.

-         Dickson, Harold, ‘Arab al-şahr?’ Fordította: al-?amr?n al-‘A?am?, Sa‘?d b. ??nim

-         Fadlallah el-Hedad Mihály, Utazásom Mesopotámiában és Irak-Arábiában. 1904 Budapest, Pallas.

-         Encyclopaedia of Islam (EI), 2. kiadás. 8 kötet. 1960 Leiden: Brill Kiadja: H.A.R.Gibb

-         Encyclopaedia Iranica 2. kiadás. Kiadja: Ehsan Yarshater. Routledge and Kegan Paul.

-         Ethnographia CVIII (1997)1-2. Ökrösné Bartha Júlia 168.old.

-         Raswan, Carl. Vocabulary = Carl Raswan, Vocabulary of Bedouin words concerning horses. Journal of Near Eastern Studies / University of Chicago 4(1945)

-          MuÎammad al-?awhar?, Al-dir?sa al-Ýilmiyya lil-muÝtaqidÁt al-šaÝab?ya Kairó 1983 D?r al-Taq?fa

 

 

---