Thotmesz művészeti műhelye: A Szájmegnyitás szertartása Tutanhamon sírjában (KV62 )

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, December 21

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2012 december 21.

 
A műsor témája
MEBT: hétfőn volt Karácsonyi ülésünk, témái pedig a tervek, megbeszélések a jövő évre
mai téma: Szájmegnyitás szertartása, szerkezete, ábrázolási módjai, Tutanhamon, Howard Carter, Lord Carnarvon, Ay, királyi eszközök, KV55, "idősebb hölgy", "fiatalabb hölgy", múmia, áldozatok, comb felajánlása, tisztító szertartások, a lábnyomok elsöprése, Széth ítélete saját maga felett
 
 
Tutanhamon sírja Thébában (KV62)
Sokáig úgy gondolták, hogy ezzel a sírral megtalálták az utolsó Királyok Völgyében készített sírt. A következő felfedezés idején, 1995-ben, Kent Weeks is egy már ismert sír (KV5) tisztítása közben találta meg II. Ramszesz fiainak a közös temetkezését. Viszont Otto Schaden 2006-ban egy újabb aknát fedezett fel, 18. dinasztiabeli leletekkel, majd 2011 januárjában Susanne Bickel expedíciója már valóban új sírra bukkant. A feltárást az arab tavasz eseményei miatt a következő évben, idén januárban folytatva kiderült, hogy bár ezt a síraknát is a 18. dinasztia idején vágták a sziklába, a 22. dinasztia idején újra temetkeztek benne: Nehmes-Basztet a Kr.e. 9. században élt, és Amon-Ré énekesnője volt.
 
Tutanhamon sírjának feltárását 1922 novemberében kezdte meg Howard Carter és Lord Carnarvon, és több éves munka során sikerült a több ezer leletet a felszínre hozni. Bár Carter számítása alapján ezek az eredeti temetkezési tárgyaknak a felét sem tették ki, hiszen legalább kétszer kirabolták a sírt, gazdagságukkal és szépségükkel azóta is rabul ejtik az embereket. A sír létéről Carter 1906-ban szerzett tudomást, amikor egy üregben az addig ismeretlen Tutanhamon fáraó balzsamozásához használt anyagokat felfedezte – akkoriban Theodor Davis koncessziója volt ez a terület.
 
Tutanhamon sírjának szerkezete eltér a többi fáraóétól – minden valószínűség szerint eredetileg egy előkelőségnek szánták, és csak az ifjú korai halála miatt temették ide. Erre utal az is, hogy kizárólag a sírkamrát festették ki. A szokásos lépcső után megépítették a folyosót, majd ennek folytatása helyett mindjárt az előkamra következett, melyből jobbra a mélyebbre vájt sírkamra nyílik. Ennek jobb falából lehet a kanopusz edények tárolására is szolgáló kincstárba lépni. Feltehetően ezt a két helyiséget már a balzsamozás 70 napja alatt illesztették a sírhoz. Még egy kamra volt, ez az előtérből nyílt, a folyosó folytatásaként.
 
 
A Szájmegnyitás szertartása
Ernesto Schiaparelli (1881/1990) és Wallis Budge (1906) nagy összefoglaló munkája után Eberhard Otto (1960) állította össze a Szájmegnyitás szertartásának (wpt-rA vagy wn-rA) rituáléját. Az általa felhasznált 87 forrás szövegei között túlnyomó többségben a thébai sírok falán rögzített feliratok találhatók, és bár ezek az Újbirodalom korától a fáraókor végéig keltezhetők, a többség mégis a 18. dinasztia idején készült. Papirusz, templomfelirat, koporsó és más leletek azonban jól mutatják, hogy a szertartást egészen a római korig, szinte változatlan formában, folyamatosan végezték.
 
A forrásainkban található sok variáció arra utal, hogy a több mint egy évezreden át használt szöveg lényegében nem változott, az ősforrás a változatok esetében sem volt eltérő, mivel a különbségek a kisebb részletek egyes mozzanataiban, ill. azok leírásának részletességében nyilvánultak meg. Az is kimutatható ugyanakkor, hogy a szövegek nem az Újbirodalom találmányai, hiszen számos egység, szinte szó szerint már a Piramisszövegekben is megtalálható. Ezek azonban ott, vagy akár a Koporsószövegekben sem alkotnak még egységet, különböző mondások részei.
 
A szertartás egységes kompozíciója valamikor a 18. dinasztia elejére jött létre, és ettől kezdve, legalábbis a thébai régióban kötelezőnek tűnik a használata. A szövegek tartalma, a felhasznált eszközök és a rítusokat végrehajtó személyek alapján eredetileg a király túlvilági életét volt hivatva biztosítani, ám az Újbirodalom idején nagyon hamar bekerült a thébai előkelőségek általános halotti szertartásai közé.

E. Otto felosztása szerint 75 egységet lehet elkülöníteni, melyeken belül rendezői utasítások, mondások és cselekmények leírásai egyaránt találhatók. Több tartalmi csoportot alkotnak. Az egész kompozíció címe: "A szájmegnyitás elvégzése N (a halott) szobrán az Aranyházban, miközben homokra van helyezve, arccal délre, csupaszon a földön azon a napon, amikor a ruhái mögötte vannak. Négyszer mondani: Tiszta! Tiszta! N (a halott)!" A halott túlvilági életre keltése tehát szobrán ill. koporsóján végrehajtott szertartás segítségével történt. 
 
A szertartás első mozzanata a tisztaság biztosítását célozta, ezt a kézművesek és a szertartást végző sm-pap rítusai követték. Kiderül ebből a részből, hogy a szem-pap álma is fontos szerepet játszott a halott képmásának az életre keltésében, továbbá, hogy a rítus részét képezte a pap jellegzetes párducbőrének a felöltése. A comb-áldozat bemutatása után következett a száj első megnyitása, melyhez különböző kézműves és rituális eszközök átadása is hozzátartozott. Ebben a műveletben a "szerető fiú" is fontos szerepet kapott. Az ő műhelyben végzett tevékenységével ért véget egy folyamat.
 
Újabb áldozatok és tisztító szertartások után a szobor felruházása és felékesítése következett, melynek a felkenés és sminkelés éppúgy részét képezte, mint az uralkodói szimbólumokkal való ellátás. Közben itt is megismételték a száj és a szemek megnyitását. Ismét tisztító szertartások és áldozatok vezették be a szobor kápolnába szállítását, ami az ábrázolások alapján a koporsó sírban történő elhelyezésével egyezett meg. Mint a záró részből kiderült, a szertartás elérte célját, mert az istenek "Életet adnak neked atyád, Ozirisznél. Mert hozzád jött Thot, Meghozta neked a Hórusz szemet. Hatalmad van felette. Benne nyugszol. Éltre keltél ay istenek élén."
 
 
Szerkesztő és műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Esztergályos Norbert