Mai téma: Abu Roas, Dzsedefré piramisa

 

 

Neve: sHDw-Ra-Dd=f „Dzsedefré égboltja / ahol Dzsedefré felragyog”

Sz: 106 x 106 m, M: 67 m, oldalak dőlésszöge: 52^o

Helye: Abu Roas, közelben kőbánya

Építész: vsz. fia, Hór-Neit (Hr-Njt) vezír, sírja: F13.

Legutóbbi régészeti feltárás: francia-svájci expedíció (1995-2007) / Michel Valloggia vezetésével

 

A piramis romos állapota ellenére egyik legrégebb óta számon tartott egyiptomi piramis. A legkorábbi piramislistán, melyet Karl Richard Lepsius készített 1842-3-ban, a II. számot kapta, és a DNyi sarkán emelt kis piramis, melyet ma teljesen elfed a homok, a III. számot. Émile Gaston Chassinat ásatásán előkerült több száz kisebb-nagyobb királyszobortöredék alapján lehetett Dzsedefré fáraóhoz kötni. Ezt a keltezést a sírban talált kőtömbökön olvasható hieratikus graffitik is megerősítették. Ezek alapján a fáraó uralkodása első marhaszámlálásakor már hozzákezdett az építkezéshez. Feltehetően a királyi temető-együttessel egy időben épült ki a korabeli elit (F) temetője is, ahol több fia is nyughelyet talált.

 

Maga a piramis Mükerinoszéval azonos méretben készült, de mivel a fennsík, amit helyéül kiválasztottak magasan van, nagyobbnak hatott. Oldalainak dőlésszöge a korabeli hagyományokat követte, de újítás a burkoló gránittömbök enyhén befelé lejtő elhelyezése, mely a burkolat stabilitását jelentősen növelte. Ez az alsó 12 méteren asszuáni gránit, felette turai mészkő volt, melyet feltehetően már a római korban nagy mértékben elhordtak. Belül ugyancsak 12 m magas sziklát építettek körbe, és ez valószínűleg az ősdombot jelképezte. Ebbe vágták bele a lejtős (H: 44,25 m), majd vízszintes (H: 5,4 m) folyosót, végül az aknát (M: 21 m), melyből alul az előkamra és a sírkamra nyílt. A sírkamrában a lekerekített mészkő szarkofág számára üreget alakítottak ki, és egy kisebb, négyszögletes mélyedést is készítettek, amibe feltételezések szerint a kanopuszedények kerültek.

 

Egy 2,25 m hosszú gránitgerenda töredék alapján a sírkamra tetejét nyeregtetős megoldással zárták le, melyet a temetés után az előkamrától elfalaztak. Egy másik védőelemre is utalnak nyomok: a lejtős folyosó végén kis fülkét alakítottak ki záró kőtömbök céljára. Ennek alkalmazását megerősíteni látszik, hogy a kemény sziklába rablójáratot vágtak. Ez pedig közvetlenül a feltételezett porticullis előtt mélyed a folyosó padlójába, később végighalad a sírkamra előkamra felé eső falának teljes hosszán, majd a sarokból indul a kamra padlója alá. Ez mindenképpen a római kor előtt történt – akkor már kőbányának használták a piramist. A burkolat elhordásával pedig nyilvánvalóvá vált bejárata, mely a szokásoknak megfelelően az északi oldal közepén helyezkedik el. 

 

A piramis keleti oldalára építették a kultuszépületeket. Középtájon emelték a piramis/halotti templomot, melynek csak az alapozása maradt fenn, ill. feljegyeztek még több oszloptartó kőtömböt, melyek mára már elvesztek. Chassinat még öt szobortalapzatot is felfedezett, melyek felirataik alapján három királyfit ábrázoltak (Baka, Hór-Neit, Szetka), ill. két királylányt (Neferhotepesz, Hotepheresz), akik papi címeik alapján apjuk halotti kultuszának feladatait is ellátták. A legrégebbi női szfinx szobor szintén innen került elő. A templom királyt ábrázoló kultuszszobrait a közvetlen mellette, keletre kialakított bárkagödörbe hajították, ahol számos darabjuk megmaradt. A templomtól megemelt, téglafallal védett átjáró vezetett a belső körítő fal kapujához. A templom déli oldalához pedig egy pékség kapcsolódott, feltehetően az áldozati ételek elkészítése végett, bár az is felmerült, hogy valójában az építkezés szükségleteit látta el, és lerombolás helyett alakították később át kultuszhelyiséggé.

 

A bárkagödröt a benne levő törmelék között talált császárkori edénydarabok alapján legkésőbb ekkor kifosztották, ám megmaradt sárga agyagfestése, és középvonalában a ráfestett hosszú vörös csík, mely a bárka tengelyét rajzolta meg. A kultikus egységhez tartozott még, ezért természetszerűleg került a belső körítőfalon belülre a piramis DK-i sarkától kicsit kijjebb elhelyezkedő kultusz-piramis, melynek oldalai alig haladták meg a 10 m hosszúságot, de belül a királypiramisoknál egyébként megfigyelt hármas tagolással alakították ki a helyiségeket. A sírkamrában mészkőszarkofág tetőt, kalcit vázát, Hufu feliratos fajansz csempéket is találtak. A Régészeti Hivatal tisztogatásai során Zahi Hawass fedezte fel a földből alig kiemelkedő, szinte teljesen lebontott épületet.

 

A kultuszhelyiségekhez csatlakoztak észak felől a kiszolgáló egységek, melyek között műhelyeket, raktárakat és házat is találtak. Ahogy a kultuszhelyiségeknél, itt is vályogfalak álltak, melyeket azonban már az Óbirodalom korában többször átépítettek. A műhelyek a nyugati oldalon, egy udvar köré csoportosultak, és egy folyosóról lehetett megközelíteni őket, melyet egy kis fülke alapján őr felügyelt. Szintén az ő ellenőrzése alatt állt a keleti oldal, ahol az északii felén a gabonaraktárat lehetett elkülöníteni, feltehetően ugyancsak udvarban. A déli félben sok miniatűr edény és egyéb kellék alapján megállapítható volt, hogy egyes helyiségek a 6. dinasztiabeli kultuszban töltöttek be szerepet. Ebben a 3. fázisban a falak vörösre voltak festve, alul pedig fekete sáv húzódott. A kiszolgáló egységet külső oldalán vastag törmelékkel bélelt kőfal vette körül.

 

A belső körítőfal nagyjából két és fél méter távolságra övezte a piramist, csak a keleti oldalon távolodott jobban el, hogy a kultuszhelyiségeket is magába foglalhassa, bár a hajógödör már kívül esett rajta. Alját fekete agyaggal vonták be a bejárati résztől eltekintve, ott ugyanis vályogtáglával rakták ki. Tekintve, hogy a piramis környékén még sok a feltáratlan terület, nem tudjuk, a két körítőfal közötti részben voltak-e további építmények – csak a DNy-i piramis léte tűnik biztosnak, melyről elhelyezkedése alapján feltételezik, hogy nem a király, hanem valamelyik felesége számára készült. Az előkelők masztabái a dahsuri példának megfelelően a királyi közeten kívül, és kissé távolabb épültek. A nekropolisz a rendszeres feltárást megkezdő Fernand Bisson de la Roqueról az F-temető nevet kapta.

 

 

 

Szerkesztő, műsorvezető:

dr. Győry Hedvig

Technikai munkatárs: Padi Géza