Wenamon beszélgető rovat: Kérdések az amulettekről, papiruszról ...

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, Augusztus 31

Fáraók földjén

Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)
2012 augusztus 31.
 
A műsor témája
- Kérdések:
Mire készítettek és használtak egyszerre olyan sok amulettet az egyiptomiak?
Miért értékesek a töredékes papiruszok is?
Milyen öltözetkiegészítőket viseltek az ókori egyiptomiak?
 
Röviden a papiruszokról   
Az ókori Egyiptom íráshordozói között jelentős szerepet töltöttek be a papiruszok, melyeket a papirusz növény (Cyperus papyrus) szárának beléből állítottak elő. A növény többi részét is felhasználták. A szár alsó részét,  ill. a gyökértörzset meg a termését nyersen és sütve fogyasztották, kérgéből és leveléből például szandált, kosarat és kötelet készítettek, az erős és vastag szárakból pedig papiruszcsónakot is építettek. A növény szerepel még az orvosságok között, és a virágcsokrok egyik jelentős eleme is. Fontosságát jelzi, hogy Alsó-Egyiptom szimbóluma lett. Mágikus erőt is tulajdonítottak neki, amit jól mutat amulettként történő felhasználása, hiszen az uadzs amulett papirusz oszlopot ábrázol.
 
Mint a sírfestményeken is látható, a növény kitermelése fáradságos, nehéz munka volt, és végzése külön mesterségnek számított, ahogy az íráshordozóé is. A papiruszszár kérgét lehántva egy háromszög metszetű, könnyen hasítható belet kaptak, melyet 30-40 cm hosszú lemezekre szeltek, majd közvetlen egymás mellé helyeztek. Rájuk merőlegesen újabb béllemezeket tettek szorosan egymás mellé, végül az egészet összepréselték. Az így előállított darabokat pedig egymáshoz rögzítve létrejött a tekercs. A síma, világos anyagra kiválóan lehetett festeni, hiszen nem itta be a festéket, és el sem mosódott. Előállítása azonban komoly szakértelmet kívánt, és a fáraók felügyelete alá tartozott.
 
A hosszabb papirusz lemezek kezelhetőségét azzal segítették elő, hogy a lapokat feltekerték, és mindig az éppen aktuális részt tartották csak kitekerve. A papirusz értéke eredményezte, hogy a már feleslegessé vált szövegeket gyakran lemosták róla, és új írásművet készítettek a helyébe. Ezeket az újrahasznosított papiruszokat nevezzük palimpszesztnek. A használat során töredezhetett is a papirusz. Ennek megelőzésére gondosan tárolták, irattatókban, edényekben, ládákban vagy szekrényekben helyezték el. A könyvtárakban tematikus rendben őrizték őket, és a különösen értékes tekercseket önálló irattartóban, saját cimkével is ellátták.
 
Az újrahasznosítás másik módjáról a kartonázsok árulkodnak. Ezek a múmiák borítására szolgáló, több rétegű festett maszkok és más kiegészítők eredetileg stukkóval megerősített, és formázott, festett vásznak voltak, ám ezt az anyagot egyes esetekben a feleslegessé vált, és kidobott papiruszok helyettesítették. A Szépművészeti Múzeum gamhudi koporsóiba is ilyen módon kerültek papiruszok. A hosszú és bonyolult restaurálási eljárás után kinyert apró darabokból derült ki például, hogy VI.-VIII. Ptolemaiosz fáraó idején az Oxürhünkhosz központú nomosz Tehel városában dolgoztak a kartonázs-készítő mesterek.
 
A legkorábbi papiruszlelet az 1. dinasztia korából származik, egy sírban üresen hagyott darabot helyeztek el. A korai időkben rendkívül takarékosan bántak a papirusszal, a fontos gazdasági, vallási és tudományos feljegyzések számára tartogatták. Használata az idők folyamán fokozatosan egyre szélesebb körben elterjedt, de mindig a drága íráshordozók közé tartozott, a pillanatnyi feljegyzéseket, skicceket osztrakonra készítették. Szerencsére Egyiptom száraz klímája és a homok számos papiruszt megőrzött számunkra, melyek a hétköznapok, ünnepek, tudományos és vallásos élet, gazdasági világ és államigazgatás, világnézeti kérdések és szinte mindeniféle tevékenységbe bepillantást engednek. Közöttük az szépirodalom is fontos helyet foglal el.
 
Az egyiptomi feltárások mindig szolgáltatnak új és új felfedezéseket, és ez nem csak a terepmunka esetében van így. A már korábban megtalált, majd raktárakba került anyagok között is sok tartogat még meglepetéseket. Így történt egy már római kori Oxürhünkhoszi papirusz esetében is. A 20. század elején, Grenfell és Hunt feltárásai során előkerült papiruszok között mostanában találtak egy igen érdekes görög szöveget. Csak nem régiben sikerült elolvasni. A publikációból kiderül, hogy paleográfiai alapon a Kr.u. 3.-4. század fordulójáról származik, és Poppaea Sabinát dicsőíti. Ez több szempontból is váratlan.
 
Nero, a Iulius-Claudius ház kegyetlenségéről hírhedt, utolsó uralkodója (Kr.u. 54-68) Rómától távol, majd 200 évvel halála után pozitív színben tűnik fel, felesége szeretetétől övezve, pedig a történeti hagyomány alapján éppen ő okozta Sabina és méhében hordott gyermekének a halálát. A költeményben Afrodité azt mondja neki, hogy hagyjon fel a sírással, Zeusz csillagai várják maguk közé, vagyis istenként fog élni az égen. Ez a fordulat is váratlan, ugyanis történeti ismereteink szerint az asszony Nero kegyetlenségeiben méltó társa volt.
 
Az asszonyt azonban lesújtotta ez az ajánlat, mivel Nero „istenekkel egyenlő”, és hangosan sírt utána való vágyában. Ennek ellenére a csillagok közé emelkedett, és valamennyi korabeli csillag és csillagkép dicsőítve fogadta. Ő pedig látta táncukat, és együtt mentek az Északi sark felé, hogy ott felkeresse férjét, aki ezek szerint szintén a csillagok közé költözött. Ebből arra lehet következtetni, hogy a becslések szerint 10.000 lakosú felső-egyiptomi városban a hellenizált lakosság legalább egy része a görög világban költőként elismert Nerot istennek tekintette.
 
Kérdés ezek után, hogy az oxfordi Sackler Libraryban őrzött papirusz egy még Nero életében készült költemény késői másolatát tartotta-e fent, egy olyan műét, amilyenre Seneca Claudius császár halálával kapcsolatban célzott egyik szatírájában, vagy egy korabeli egyiptomi költeményről van-e szó, mely a régi világ visszaálmodásából merített ihletet. Az egyiptomi ABC megalkotásában viszont, amint számos késői kori papirusz tanusítja, Thot írásmódja nyújtott ihletet, ugyanis az egyhangzós jeleket a h hang írásával kezdték, és ezt ekkoriban az álló ibisz madárral (hb) nevezték meg.
 
Az egyiptomi papiruszok sok fontos, és érdekes adatot, eseményt, és ismeretet megőríztek számunkra az élet legkülönbözőbb területeiről. Az említett oxfordi papirusz is, a történeti és irodalmi érték mellett csillagászati ismeretekkel is szolgál, mások matemaikai, orvosi, gazdasági ... adatokat rejtenek, egyelőre még beláthatatlan mennyiségben. Ismereteink mozaikjának az összeállításában pedig sokszor egy kis töredék is fontos szerepet játszik.
 
 
 
Szerkesztő ésmásorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza