Virágban - rhizomában orvosság
3. A koriander és hatóanyagai

Héthelyi Éva, SOTE
Dr. Győry Hedvig, PhD, Szépművészeti Múzeum

A növényvilág a legkülönfélébb módon képezi életünk szerves részét, pozitiv és negativ irányban egyaránt. Látványa körülvesz minket, és biztositja a létfontosságú oxigén dús levegőt. S okuk gyönyörködteti a szemet, és az ember számára szükséges kellékek alapanyagául szolgál, hasznositjuk a bennük rejlő fizikai és kémiai lehetőségeket, mások illatukkal hatnak
ránk, vagy táplálnak, fűszereznek, gyógyitanak, esetleg éppen ellenkezőleg, mérgeznek, és ezért óvakodni kell tőlük… Sokféleségük, és sokféle
felhasználásuk végigkiséri az emberiség történetét. Egy ilyen ősidők óta használt fűszer és gyógynövény a koriander.
A koriander (Coriandrum sativum L.) neve görög eredetű, és mint Galénosz írja az egy növényes orvosságokról szóló VII. könyvében (43), a friss hajtások poloskára (κ?ρις) emlékeztető szaga alapján kapta a κορ?αννον vagy
κ?ρiον nevet. Ebből lett a latin Coriandrum vagy Corion, és ennek tulajdonítható egyik magyar neve, a poloskafű. A növényt Carl von
Linné / Carolus Linneus (1707-1778) rendszertanában Coriandrum sativum-ként nevezi meg, átvéve római kori megnevezését, és kiegészitve
azt latinul a „vetett, termesztett” szóval. Mivel ő készitette az első tudományos leirását, amit a növénytanban ma is használnak, erről megemlékezve a név végén egy L. betű áll.