Tárlatról tárlatra / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

 

I. Kaleidoszkóp / kiállítási hírek

II. Bemutatjuk / Kolostorok kincsei – Szeged, Fekete Ház  

 

 

Lajkó Orsoly, régész

Szilágyi Kata, régész, múzeumpedagógus 

 

 

 

Budapest, A22 Galéria (Akácfa utca 22.)

A három magyar ötvösművész kolléga és barát, és ősi ötvös-technikák alkalmazója. A 100nál is több műtárgy között láthatók például Kótai János (1940-) éremművész és restaurátor viaszveszejtéses bronzöntéssel késziti kisplasztikái, köztük „A csodatévő kovács” Szent Eligius állomásaiból, Máté János (1938-) a 12. századi francia Limoges-ból származó aquamanilé technikás víztartó vagy vízöntő edényei és humoros szobrai, valamint Muharos Lajos (1941-) vörösréz domborításos, limoges-i beágyazott zománc technikájú, 16-17. sz-i, nászajándékba adott erdélyi ékszerekeit idéző násfái.

 

Budapest, Országos Idegennyelvű Könyvtár és Zeneműtár (Molnár utca 11.)

Kiállítók: Csepregi György, Hermann János, Horváth Zoltán, Nagy Sándor Endre, Révi Tamás. Az 1991 óta működő Alkotó Muzsikusok Társaságának olyan tagjai vannak, akik a zeneszerzésen és játékon kívül gyakran más művészeti ágakban is kipróbálják magukat. Irodalmárok és képzőművészek, akik rendszeres hangversenyek, kiállítások, irodalmi estek szervezésével teszik műveiket hozzáférhetővé, mint jelen esetben is.

 

Budapest, Műcsarnok (Dózsa Gy. u. 37.)

Az az Egyesült Államokban élő világhírű iráni képzőművész és filmes (1957-) tárlatán két videó installáció látható, melyeken az iszlám világ társadalmi berendezkedésére, az iráni nők helyzetére hivja fel a figyelmet. A nemi identitás, társadalmi meghatározottságok, évszázados hagyományok foglalkoztatják. A '90-es éveket a szürreális hatású Elragadtatás (Rapture, 1999), a 2000-es éveket pedig a Zarin (2005), ami egy ötvideós sorozat egyik egysége, képviseli. Ez utóbbi projekt szolgált alapul a Nők férfiak nélkül (2009) című filmjéhez, mely Shahrnush Parsipur 1989-ben írt, azonos című regényét dolgozza fel. A társadalom peremére szorított, majd abból kimenekülő prostituált szerepét pedig Tóth Orsolya játssza. A művésznő idén  január 21-én a világ jobbá tételéért legtöbbet tevő művésznek megítélt Kristály Díjat vehette át Davosban.

 

Budapest, Ludwig Múzeum / Kortárs Művészeti Múzeum (Művészetek Palotája, Komor Marcell u. 1.)

Fabrizio Plessi kortárs olasz művész nagyméretű videó installációiban a mozgó képet és a hangot a legegyszerűbb anyagokkal ötvözi. A négy őselem valamelyike vagy több is jelen van bennük. Kezdetben a víz töltött be központi szerepet, majd a tűz (láva). Ez a tárlat művészetének sokoldalú bemutatására törekszik, és egy eddig máshol még nem látható művét is bemutatja: a Liquid Labyrinth / Llaüt Light installáció a környezetvédelem és a hagyomány olykor ellentétes szempontjaira hívja fel a figyelmet. A közvetlen indíték Mallorca, ahol a régi halászhajókat a fenntartható fejlődés érdekében pusztították el.

 

Budapest, Vasarely Múzeum (Szentlélek tér 6.)

 

Békéscsaba, Munkácsy Emlékház (Gyulai út 5.)

A Magyar Kultúra Ünnepi sorozatában megnyílt kamara-kiállításon a Kossuth-díjas Barcsay Jenő festőművésztől hagyatékilag a múzeumra hagyott 17 védett Mednyánszky képből állítottak ki négyet: a „Pihenő csavargó”, a „Padon ülő öregember”, az „Álló férfi” és a „Havas téli táj fákkal” című alkotásokat. Mednyánszky László egyébként a Művésztelep alapítási kérelmének egyik aláírója volt, és 1877-ben majd 1880-ban a városban dolgozott, az utóbbi évben Deák Ébner Lajossal egy egész telet töltött itt. A Múzeumnak pedig most már tematikailag csaknem az egész életművet átfogja sorozata van alkotásaiból, melyhez grafikák és napló is tartozik.

 

Győr, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum / Borsos Miklós Állandó Kiállítás (Apor Vilmos püspök tere 2.)

Micsoda kavarodás! Valaki igazán rendet rakhatna itt! Lábunk alatt egy törpe, a sarokban egy moncsicsi... Ráadásul a léggömbök is rendetlenkednek. Szerencsére építőkockákban nem botlunk el. Minden a falra került, nem is lehetne máshol, hiszen Pinczés József festőművész vászonra vitte a gyerekszoba elmaradhatatlan darabjait.

 „Nem volt gyerekszobája" – halljuk sokszor. Főként akkor, ha valaki az illendőség ellen vét. Nekünk van, és szeretnénk megmutatni, hogy mi minden található benne, s hogy ezek a dolgok miként segítik a szellemi és a testi fejlődést. A művek segítségével felfedezhetjük saját játéktárgyainkat, rábukkanhatunk újra az emlékekre, melyek hozzájuk és gyermekkorunkhoz kötnek. Öröm és bánat keveredik a képeken: apró boldog pillanatok némi melankóliával.

 

Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum (str. Kós Károly 10. / Kós Károly u. 10.)

A tárlaton Erdély nevezetes építészeti emlékei és festői tájai szokatlan módon jelennek meg: százados távlatban láthatók egymás mellett. A székelyföldi Orbán Balázs író és néprajzi gyűjtő felvételei és Veress Ferenc fényképész, feltaláló képei a 19. század második feléből érdekes összehasonlítási lehetőséget nyújtanak a kortárs marosvásárhelyi fotóművész Fekete Zsolt fényképei mellett.

 

Budapest, OSzK (Budavári Palota, F épület)

A Magyar Kultúra Napján a Himnusz költőjének egykori könyvtárát mutatja be a könyvtár. A költőt körülvevő nyelvi és műfaji sokszínűséget igyekszik bemutatni, mely a Reformkor kiemelkedő alakjának gondolkodására és munkásságára hatott. A rekonstrukciót hosszú kutató munka előzte meg, Kölcsey Ferenc könyvtárát ugyanis 1867-ben a tematikáknak megfelelően, a törzsgyűjteményben és a külön gyűjtemények anyagában helyezték. Bemutatják most a klasszikus görög és latin szerzőket, a kortárs francia, német és angol irodalom, filozófia és esztétika jeles képviselőit, a számára meghatározó jelentőségű állambölcseleti, jogtudományi és természettudományi munkákat, ill. a korabeli magyar szerzők művei és a korszak jelentős magyar irodalmi, művészeti folyóiratait. Levelek és néhány értékes XVI. századi kiadvány színesíti a látnivalót. A cím eredete pedig egy 1835-ben Bajza Józsefhez irt levél: „ Vágyva vágyok haza könyveim közé; mert életem otthon most olvasással mély nyugalomban telik.”

 

Szeged, Somogyi-könyvtár (Dóm tér 1-4.)

A tárlat egyik egységét az I. világháború idejében készült műtermi portrékból szerkesztett, magánemberek számára készült, főként műtermi fotográfiák alkotják. A portréfotók fellendülésében a háború miatt átértékelődött emberi kapcsolatok fontos szerepet játszottak, ugyanakkor a képek sokat elárulnak a szétszakítottság, a halál közeli élmények mellett  az otthon maradottak és eltávozottak életéről, környezetéről is. A használat is tükröződik rajtuk, mely elárulja, milyen sokszor nézegették őket a hadban és a hátországban. A családok és párkapcsolatok bemutatását korabeli dokumentumok, levelek, naplók, visszaemlékezések, könyv- és folyóirat válogatások segítségével teszik teljessé. Látható köztük Kaffka Margit író és Heim Géza, a szegedi 46. gyalogezred katonájának az esküvői anyaga is.

A magántörténelem képei a Nagy Háború Blogon 2010 óta folyamatosan gyarapodnak, képekkel és a hozzájuk tartozó történetekkel.

 

Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum (Erzsébet sétány 1.)

Angliai kezdeményezésre 2008 óta hazánkban is terjed a házasság hetének a megrendezése a Bálint-nap környékén.  Célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság fontosságára. a példát a Biblia szolgáltatja, amikor az édeni létben Istentől asszony adatott az embernek, hogy egymás feleiként alkossanak olyan egészet, amely gyermekáldás révén családdá lesz. Ünnepe a népi vallásosságban is fontos szerepet töltött be, a ferencesek hatására jámbor közösségekben a Szűzanya eljegyzését január 23.án ünnepelték. A kánai menyegző is a Karácsonyt követő farsangi vigalom kultikus megnyilatkozása szintén ilyen irányultságukra voltak a vallásos népéletben. A polgárosodás hatására egyre inkább profanizálódó és átalakuló családeszmény okozta veszélyhelyzet miatt hívta életre XIII. Leó pápa a Szent Család ünnepet, és ekkor kezdett terjedni a Szent Család szálláskeresésének adventi rítusa is. A tárlat bemutatja a szent mintát, Boldogasszony menyegzőjét, filmen a kánai menyegző népi rítusát, és a Szent Család kultikus ábrázolásait, amelyek oltalomul bekerültek a falusi otthonokba. A másik szál a házasságkötés számon tartása, fontossága és emlékezete egy honfitárs 19. századtól napjainkig terjedő emlékein keresztül jelenik meg, családi festmény és fali, albumbeli fényképek segítségével.

 

 

Salgótarján, Dornyay Béla Múzeum (Múzeum tér 2.)

Mustó János (1934-), az 1960-as, 70-es és a 80-as évek nagy képzőművész generációjának a kiemelkedő alakja a szlovák és magyar kultúrkincs együttes élményét, ihlető forrását hozta magával szülőhelyéről, a szlovák-magyar Lucfalváról. Festményei az emberi létről szólnak, az élet fontos csomópontjait dolgozzák fel. Jellegzetes motívuma az életfa, pl. Én-te-ő c. festményén, mely a megújulást, a termékenységet és a halhatatlanság gondolata körül forog, és az asztrálmítoszi jelképrendszer, melyből filozófiája, metafizikája, hitvilága, mitológiai világa és lírája egyaránt táplálkozik. Utolsó korszaka a Duna menti népek együttélésével, problematikájával, az egymásrautaltsággal foglalkozik, pl. Adj király katonát grafika, vagy Madách sorozata. A Duna szimbóluma itt pl. A kék bolygó vize c. alkotása.

 
 

 
 

Szeged, Fekete Ház (Somogyi Béla u. 13.)

 

 

 
A műsor a KKDSZ támogatásával készült.