Thotmesz művészeti Műhely: Föld Könyve / Tauszeret sírja

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, Június 1

Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2012 június 1.
 
A műsor témája: 
MEBT: a Vásárcsarnokban megrendezett Egyiptomi Napokon részt veszünk, várunk minden érdeklődőt  
mai téma: a Föld Könyve, Tauszeret és kora, Irszu és Bay kancellár, Szétnaht és viszonya a királynőhöz, Aker és ábrázolása, napbárka, Ré és alakjai, halotti felszerelés, óra-istennők, „sötétség dombja”, a „világító isten”, Barlangok Könyve, ba/lélek-madár, a „harcias arcúak”, kar motívum,
 
 
Tauszeret / Szetnaht sirja a Királyok Völgyében (KV14)
A már az ókorban is nyitott sírt a mai világ számára 1737-38-ban Richard Pococke mutatta be, így nem csoda, hogy a napóleoni expedíció során már készültek tanulmányozására. Többszöri építészeti felmérés és epigráfiai munka után az Egyiptomi Régészeti Hivatal 1893-95 után végzett ásatásával a feltárást kerek száz évig befejezettnek tekintették. Hartwig Altenmüller újra ásása (1983-87) mégis hozott új eredményeket – sikerült elkülönítenie a sír készítésének különböző fázisait.
 
Ennek alapján az építkezést II. Széti fáraó 2. uralkodási évében kezdték meg nagy királyi felesége számára. Fia, Sziptah folytatta a munkát, és az a királysírok sémáját követve készült, éppúgy, mint Tauszeret társuralkodási ideje alatt. Az építkezés befejezése Tauszeret egyeduralkodói időszakára esik, és fáraói tisztének megfelelően alakították át. Halála után, amikor Szétnaht fáraó épülő sírjának (KV11) 3. folyosója véletlenül Amenmessze sirjába torkollott, és az uralkodó nem sokkal ezután meghalt, fia ide temettette. Így III. Ramszesz utasítására alaprajzilag és díszítésben is módosításokat hajtottak végre.
 
A 112 méternél hosszabb, egyenes tengelyű sír, két sírkamrával rendelkezik. Egyik a szokásos királyi méretekkel készült, másik szerényebb, királynői elemekkel. Ezzel magyarázható az első folyosók díszítése is, ahol például az a szokatlan jelenség tűnik fel, hogy férfi isteneket nőnemű végződéssel írtak ki - igyekezve a királynőt az istenekkel minél szorosabb kapcsolatba hozni. Királyi dekorációs elemként a túlvilági vezetők is feltűnnek (Halottak Könyve, Amduat, Kapuk Könyve), köztük olyan új könyv is, mint a Föld vagy a Barlangok Könyve.
 
Jellegzetes témák továbbá az áldozati jelenetek és isten-imádás ábrázolása, valamint a halotti rítusok különböző mozzanatainak a megörökítése – a szájmegnyitási szertartás különösen kiemelkedik. Nevezetes a két sírkamra asztronómiai mennyezete. A sir birtokbavételével együtt az ábrázolások egy része is át lett festve – a királynő alakja helyébe rendszeresen Szétnaht került kartusával együtt.
 
 
A Föld  Könyve
A Föld könyvének nem maradt fenn korabeli neve, így a modern kutatásban több néven is emlegetik. A 19. dinasztia korában tűnt fel. Első részletei I. Széti fáraó abüdoszi kenotáfiumában jelentek meg, majd Merneptah fáraó sírjában tűntek fel. Jelenetei a 20. dinasztia idején a királysírok állandó részeivé váltak, majd utána csak II. Oszorkon fáraó taniszi sírjában tértek vissza. Viszont megjelentek a királyi koporsókon, majd a 21. dinasztia mitologikus papiruszain. A késői korban pedig némelyik jelenet előkelő emberek koporsóira is rákerült.
 
A laza kompozíciójú egységekből álló képsorokat rövid feliratok kísérik, és oszlopokba vagy sorokba rendezett, hosszabb szövegek magyarázzák, egészítik ki. A cselekmény folyamatosan, elválasztó vonalak nélkül halad, több sávban. Négy vagy öt nagy egységre szokás osztani, melyeket betűkkel (A-D/E) jelölnek, mivel sorrendjük meghatározásában eltérések mutatkoznak az egyes kutatók között. Az A egység 2. jelenete a Napbárkát ábrázolja, melynek közepén Ré három alakja a reggeli, déli és esti Napot jeleníti meg. A többi túlvilágkönyvtől eltérően a legénységet csak Hórusz és Thot alkotja.
 
Az A egység további részei is a Napisten éjszakai útjáról, és hajnali megújulásáról, regenerációjáról szólnak, jellemző módon Aker, a Földből kinyúló karokkal szimbolizálva a teremtő erőt. Ez az esemény szorosan kapcsolódik halott testének újjáéledéséhez, melyet fényt adó lények kísérnek a földben megtett útja során. Az idő múlását az óraistennők jelzik, akik barlangokhoz vannak rendelve.
 
A B egységben múmiák sorával találkozni, akik Ré fényéből részesülnek, amint áthalad közöttük. A lélekmadarak folyamatosan jelen vannak, még a zárójeleneteknél is, amikor Ré szeme előjön, és a föld karjai árnyékával együtt felemelik. A C egységben Apophis kígyó is feltűnik barlangjában, ám ezúttal a Napisten karmozdulatával és kiáltásával Kheper istent csalja elő kanyarulataiból. A lelkek itt is szabadon mozognak, míg testük élettelenül fekszik a – csak a Nap isten jelenlétében megvilágított Duatban (Alvilág).
 
A D (és E) egységben – a C egység végén felbukkanó bűnösök ismét fej nélkül tűnnek fel, ezúttal Ozirisz kígyókkal őrzött sírja mellett. Felettük üstök belső szerveikkel, és vérükkel, melyekre a „felfaló” démonok várnak. Ré utasítására büntetést hajtanak végre. A többieket ő élteti sugarával és hangjával. Látható itt Nut istennő is, tűzzel tele, mint írják, és Ozirisz barlangja, ahol az isten testéből Hórusz teste emelkedik ki, és Ozirisz ba-lelkét emelik fel az itt lakó istenségek. Ahol Ré elhalad, minden lény életre kel vagy büntetést kap, érdemeinek megfelelően.
 
Nem tudjuk, az ábrázolások mennyire takarják a könyv teljes tartalmát, mivel Ré útvonalát Aker, a föld belsejében nem adják meg, és a fennmaradt képsorok és szövegek befejezetlennek hatnak. Az irodalmi és vallási műveknél megszokott záróegység hiányzik.
 
 
Szerkesztő és műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Zene: Amr Diab, Ayna