Szinuhe irodalmi magazin: A Paraszt panaszai, 9. rész

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, Január 27

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2012 január 27.
 
A műsor témája
MEBT hírek: hétfőn lesz a következő Baráti Társasági előadás, részletei a honlapon olvashatók
A paraszt 9. beszéde, és a történet vége.
 
Tartalom röviden:  
A kilencedik, és egyben utolsó beszéd ismét egészen rövid megszólítással kezdődik, és a már jól ismert mérleg hasonlattal indul, majd a hazugság és igazság viszonyával vezeti be Hunanup mondandóját. Ez után tér rá a már személyre szóló intelmeire, ahol először azokat sorolja fel, aminek az elkövetésétől óvja az elöljárót, majd a helyes tettre szólítja fel, ellentéttel jelezve, hogy ennek elmaradása milyen következményekkel jár. Beszéde lezárásaként megállapítja, hogy ismét hiába beszélt, ezért távozik, és könyörög majd Renziért Anubisznál, aki ekkoriban még egyes helyeken a halottak istenének számított – bár Egyiptom nagy részén már Ozirisz vette át ezt a szerepet.
Miután a fáraó meghallgatta a „szép beszédű” panaszokat, nevében Renzi döntött, és szolgáltatott igazságot a parasztnak.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:  
Mint a korábbiakban is megfigyelhettük, a beszédek jellemzően három vagy négy nagyobb egységből épültek fel, melyek egyes esetekben még kisebb részekre voltak bonthatók, máskor nem. Az írói eszközöket, vagyis a „szép beszéd” segédeszközeit a költői képek, hasonlatok, ismétlések és fokozások, gondolatpárhuzamok, jelzők tudatos megválasztása, litánia jellegű felsorolása, ellentétek, felszólítások és kérdések beépítése jelentette. Feltűnően sok a negatív állítás. Mindehhez bölcsmondások, intelmek kapcsolódtak, melyek valószínűleg közszájon forogtak.  
 
Az ókori egyiptomi szövegek esetében az egyes művek elején szokás volt „a könyv kezdete” megjelölés, ám ez a történeteknél gyakorta elmaradt. Jelen esetben is a „Volt egy ember” mesei bevezetést alkalmazták. Ez az elem arra utal, hogy kezdetben a paraszt panaszai a szájhagyomány útján terjedő művek közé tartozott, melyet azonban lejegyzésekor már írói igényekkel vetettek papiruszra. Egyértelműen látszik rajta a tudatos szerkesztés az írói eszközök megválasztásán túl abban is, hogy a beszédek számát kilencben határozták meg. Ez ugyanis a varázserejű 3-as szám 3szorosa, a végtelenül sok kifejezésének egyik módja.
 
A kerettörténet lényegében a mű elején és végén van jelen, közben a beszédek bevezető soraként, mint egy tételmondat jelenik meg, és valójában fejezetcím feladatot tölt be. Semmit sem árul el a beszédek elmondása között eltelt idő eseményeiből. Nem derül ki, mennyi ideig, milyen gyakorisággal, hogyan jutott a paraszt a nagyúr színe elé. Az azonban nyilvánvaló, hogy a fáraó utasítását pontosan követték – meglepetésként érte Hunanupot, mikor távozása után visszarendelték.
 
A korabeli bírói gyakorlat egy érdekes mozzanatába enged betekintést, hogy a beszédet szóról-szóra lejegyezték, majd visszaolvasásával győződtek meg annak hitelességéről. Az új tekercs említése az ügy fontosságára utal, hiszen a fáraónak készült, ugyanakkor hangsúlyozása azt jelzi, hogy használata az ilyen panaszos esetekben nem volt általános. Valóban ismerünk több palimpszeszt papiruszt (görög: „újból lesimított”), ahol az eredeti szöveget lemosták, majd újra írtak az így újrahasznosítható papiruszra.
 
A történet tanulsága Renzi döntése, mivel a fáraó ítéletére bízta a bírói végzés meghozatalát. A sajnos töredékesen fennmaradt papiruszvégből nem minden teljesen egyértelmű, de az igen, hogy a nagy házelöljáró maga elé idézte Nemtinahtot (ahogy az újabb kutatások szerint a név olvasandó – Dobrovits Aladár idejében még a Dzsehutnaht olvasat volt az elfogadott), és úgy tűnik, hogy teljes vagyonát a parasztnak adta kárpótlásul az elszenvedett sérelmekért.
 
Az egyiptomi írásoknál szokásos módon, a történet végét szóban is bemondták: a másoló írnok azzal zárta a történetet, hogy „kezdetétől a végéig úgy van, ahogy az írásban találták”, vagyis a Középbirodalom idején készült írás egy korábbi mű hiteles másolata.
 
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett