Szinuhe irodalmi magazin: Hórusz és Széth pere 3.

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, Május 7

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2010 május 7.
 
A műsor témája
- MEBT hírek: mai egyiptomi festészeti kiállítás a Klébersberg Kultúrkúriában; a Társaság új e-mail címe: mebt@mebt.hu – ezen lehet kérdezni!
- Hórusz és Széth története, továbbá szó esik még Széth isten tiszteletéről, az istállóban alvásról, csonkolásos büntetésről és lábprotézisról, valamint a vízilóról.
 
Tartalom röviden:  
Az Isteni Kilencség a folyó közepén levő szigeten telepedett le, hogy Izisz nélkül folytathassák a tárgyalást. Ám annak sikerült rávennie Antit (újabb olvasat szerint Nemtit), a révészt egy aranygyűrű segítségével arra, hogy átvigye. Ott szép fiatal leánnyá változott, aki rögtön megtetszett Széthnek. A lány egy történetet mondott az istennek, és tanácsát, segítségét kérte fia érdekében. Széth önmagát ítélte el a történet alapján – ekkor Izisz kányává változott, és Széth rájött a mondottak valódi értelmére. Elmesélte Ré-Harahtinak a történteket. Az eredmény: Anti lába fejét levágták, Hóruszt megkoronázták. Széth haragja miatt azonban ezt visszavonták, és víz alatti párviadalra került sor a két vetélkedő között – Széth kívánságára víziló alakban. Izisz segíteni akart fiának, és vízi fegyvert készített egy deben rézzel. Ez először tévedésből Hóruszt harapta meg, utána azonban Széthet, aki viszont úgy kérlelte testvérét, hogy végül Izisz ráparancsolt fegyverére, hogy engedje le. Most Hórusz gerjedt haragra.  
 
Irodalomtörténeti kitekintés:  
A keleti irodalom egyik sajátságos műfaji csoportját a bölcsességirodalom alkotja, mely többnyire prózai alkotásokkal jelentkezik, bár előfordul verses formában is. Jellemzően mondások, intelmek és tanító beszédek alkotják. Céljuk az ember boldogulásának, sikeres életének az elősegítése. Feltehetően a társadalom minden rétegéhez szóltak, de a fennmaradt művek az írástudók, tehát a hivatalnoki és vezető réteg okulására szolgáltak.
 
Az ókori Egyiptomban is megtalálhatók a bölcsmondás-gyűjtemények és az intelmek, de a tanító beszéd különböző formái is jelentkeztek. Egy 22. dinasztiabeli írótáblán fennmaradt például egy történet, ahol a test különböző tagjai vetélkednek egymással, de mivel sajnos túlságosan töredékes a szöveg, nem lehet rekonstruálni a történet menetét. A megszemélyesítés és cselekmény szilánkok alapján a Livius által megőrzött Menenius Agrippa történettel mutat hasonlóságot, és feltételezhetően példaként szolgálhatott valamilyen morális vagy etikai kérdésben, vagyis apologosz lehetett. 
 
Ezt ma az érvelés egyik lehetséges eszközeként tartja számon a szónoklattan. Lényegét tekintve egy kitalált történet, melyet oktató vagy meggyőzési szándékkal fogalmaznak meg. Szemléletes, de személytelen, amit gondolkodás nélkül elfogad a hallgatója. Rövidsége miatt az általa felkeltett érdeklődés nem lankad, és tartalma könnyen megmarad az ember fejében.
 
Két fő formája élt a klasszikus görög-római világban: az állatmese (Aiszóposz és Phaedrus) és a parabola vagy példabeszéd, mely Jézus történetében különösen gyakran feltűnik. Ez utóbbinak rendszerint emberi szereplői vannak, és történetük a tanulság megfogalmazásával ér véget, vagy legalábbis erre történő utalással. Egyiptomban is megvoltak ezek a műfajok, de úgy tűnik, inkább csak az orális irodalomban. Rövid részletek vagy képek utalnak rájuk a fáraók korából.
 
Didaktikai, építő szándéka volt még az exemplum (példa) irodalomnak is, mely ismert személyek életét, tetteit örökítette meg és állította, mint követendő vagy elrettentő példát, olvasói / hallgatói elé. Egyiptomban talán a közvetítő szobroknak lehetett ilyen szerepe, bár a sírfeliratok önéletrajzait is olvashatták ilyen célzattal az elhunyt rokonai.  
 
Az ókori egyiptomi tanító beszédek között is többfélét el lehet különíteni. Csak képekből tudunk, az Újbirodalom kora óta állatmesékről, melyeket aztán a római korban démotikus papiruszon olvashatunk is. Szintén szokásosak az Újbirodalom korában az irodalmi művekbe beékelt fiktív emberi történetek, rendszerint az istenek világába áthelyezve, valamely esemény tükörképét nyújtva. Egyes esetekben az ott elhangzó erőteljes túlzás hívja fel a figyelmet a képzelt cselekményre, fiktív voltuk máskor a körülményekből derül csak ki.
 
Ezen hétköznapi esetek elmondásának a célja szintén az „igazság, rend” – vagyis a maat – érvényesítése, az aktuális cselekménytől látszólag teljesen független formában. Az elemek vagy cselekmény összehasonlítása alapján azonban nyilvánvalóvá válik a helyzetek párhuzamos volta. Jellegzetes vagy kirívó történetükkel követendő vagy kerülendő magatartásformákat, gyakorlati tanácsokat adnak a maat által megszabott világ szabályaira, normáira. Rendszerint valamilyen holtpontra jutott, döntési helyzetben kerülnek sorra.
 
Az igen-nem ítélet meghozatala érdekében az egyszerű, könnyen áttekinthető részek kiragadásával a lényeg szemléletes megfogalmazására törekedtek. Ennek megfelelően a példák nem elvi síkon vetették fel a problémát, hanem egy harmadik – tehát a vitázóktól független – személy esetét mondták el, mely a szokások alapján világosan megítélhető volt.
 
Szerkezetük két személyes: egyik szereplő röviden ismerteti a helyzetet, motivál, elmondja a cselekményt / tettet és annak a következményét. A másik, a gyakran sarkított helyzetek, eltúlzott részletek vagy egyoldalú beállítás következtében elkerülhetetlenül az elbeszélőnek kedvező módon vonja le a tanulságot, ill. fogalmazza meg a tennivalót. Ennek kiváló példája Hórusz és Széth perében Izisz története.
 
A módszer alkalmazása elkerülhetetlen volt, hiszen az óegyiptomi gondolkodásmód a nyugatitól eltérően nem szabályok kialakításával épített átfogó, egymásra épülő elemekből álló rendszert alkotott, hanem egymás mellett élő, a konkrét eseményeket és jelenségeket példaként szemlélő gondolatvilágot. A valóság fogalmi megragadása helyett a tapasztalati tények felsorolását, csoportosítását végezte. Különösen igaz volt ez a viták eldöntésekor, melynek bonyolult bírósági rendszere alakult ki az Újbirodalom korában.
 
 
 
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Tóth Lázár