Wenamon beszélgető rovat: A közigazgatás rendszere

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, Május 21

Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió(87,6 MHz)

2010 május 21.
 
A műsor témája
- MEBT hírek: Fodor Sándor elnök úr előadása egy mameluk amulettről, Bárány Ildikó egyiptológus előadása pedig a kígyókról szól, jövő héten lesz az „Afrika Nap”
- az óegyiptomi közigazgatás, a fáraó uralma, I. Amenemhat halála és intelmei, a testőrök szerepe, oroszlán- és elefántvadászat, rendfenntartás, kalózkodás, Iulius Caesar fogsága, bübloszi kereskedelem, vám, adók, gizai munkástelep, Deir el Medine házai, Amaszisz fáraó és az aranytárgyak, bűntetések, bírósági tárgyalások, oraculum, Piramisszövegek.
 
Néhány gondolat az óegyiptomi közigazgatásról
Az egyiptomi állam élén a fáraó állt – legalábbis az ókor nagy részében -, aki a maatigazság, rend” fenntartását alapvető feladatának tartotta.  Ezt az ideális állapotot maguk az istenek hozták létre, hiszen az óegyiptomi elképzelések szerint kezdetben ők uralkodtak, és valójában Hórusz isten volt az, aki az első földi uralkodóra ráruházta a királyi hatalmat, és azután valamennyi utódjára.
 
I. Amenemhat fáraó intelmeiben például azt írta, hogy Harahti („a Horizonton levő Hórusz”) „helyezett engem a földre, hogy elvégezzem azt, amit el kell neki végezni, hogy megtörténtté tegyem, amit előírt. Ennek az országnak a pásztorává tett engem, és tudni fogja, ki fogja rendben tartani.” A király volt a legfontosabb állami és vallási hivatalok feje, és ezt a hatalmat egy szűk arisztokráciával osztotta meg, mely kezdetben közvetlen rokonságából alakult. A Középbirodalom korában az ajándék területekkel igyekeztek a leghatalmasabb alattvalók hűségét biztosítani, az Újbirodalom idején viszont az Amon papságra támaszkodtak igen erősen.
 
A fáraó utáni legfőbb világi hatalom a vezír (TAtj) kezében volt, aki az országot a nomoszok és további hivatalnokok segítségével kormányozta , akiket rendszerint maga nevezett. Mint a fáraó helyettese, távollétében egyedül dönthetett. A vallási életben a birodalmi isten legfőbb papja következett rangban a fáraó után, bár valamennyi templomban a főpapok a fáraót helyettesítették a szertartásokon, melyek végső célja szintén a maat, vagyis a világ istenektől szabott rendjének a fenntartása volt.
 
A nagy városok vezetőit repatnak (jrj-pat vagy rpat „herceg”) nevezték, míg a rangban következő grófok a hatia (HAtj-a) nevet kapták. Lényegében a kincstárnoknak felelt meg a „királyi pecsétőr” (sDAwtj bjtj vagy xtmw bjtj) rangja, és a „barátok” (smr) az udvari előkelőségek megjelölésére szolgált. Legalábbis kezdetben, mert idővel még az olyan cím, mint „egyetlen barát” (smr wat) is jelentőségét veszítette, és pusztán tiszteletbeli címmé vált.
 
További címek közé tartozott például a király személyes szolgálatát ellátó „kamarás” (Xrj tp nswt), a királyi birtokok elöljárói (jrj jxt nswt), és a reh-niszut (rx nsw), „akiket a király ismer”. A bírók neve a szab (sAb) volt, melyet szívesen neveztek meg az adzs-merrel együtt. Mivel pedig ez a cím a földterületek felügyelőire a „csatorna ásókra” (aD-mr) vonatkozott, akik lehettek egyes személyek, de csoportok is, feltehetően vidéken gyakran töltötték ők be a bírói feladatokat.
 
Az egyiptomi államszervezet, mint ebből is látszik, erősen hierarchikus felépítésű volt. A legalsó fokon a hadifogolyként, vagy adósként szabadságuktól is megfosztott emberek álltak – akik azonban jó szolgálattal szabaddá válhattak. Voltak olyanok is, különösen a késői korokban, akik isteneknek „adták magukat” örök életükre, hogy cserébe biztonságot, ellátást és védelmet nyerjenek – még a betegségektől is.
 
Az állam fenntartását az adók segítségével biztosították, melyet kezdetben a két évenkénti „marhaszámlálással” jelöltek. Ilyenkor a király kíséretével együtt végigjárta országát, intézkedett, és közben lényegében felélték az addig összegyűjtött élelmiszert és egyéb beszolgáltatott javakat. Később az utazások rendszeressége változott, és a nagyobb központokba, ill. a székhelyre szállították a javakat. (Ezt a körutat használták fel az uralkodás hosszának a megnevezésére is. A rendszer az Óbirodalom végéig fennállt, utána az éves periódusok állandósultak.)
 
 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Tóth Lázár