Thotmesz művészeti műhelye: A Médumi Piramis

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2013, Április 19
Thotmesz Művészeti Műhely / KONTAKT Rádió(87,6 MHz)
2013 április 19.
 
 
A műsor témája
MEBT hírek:
Mai téma: Sznofru, Huni, „Hamis piramis”, lépcsős piramis, gúla, halotti templom, rámpa, szakaszos építkezés, szatellit / királynői piramis, feljáró, Völgy-templom, szerkezeti átalakítás, Médum. 
 

Médumi Piramis
Az egyiptomi piramisok között különleges helyet foglal el a Médum emelkedő, toronyszerű piramis. A 11. századtól említik az utazók, hiszen rendkívül szokatlan látványt nyújt a törmelékdombból kiemelkedő három lépcsős építmény. Első európai „vizsgálatáról” még a Napóleoni expedíciót megelőző időkből (1793) értesülünk, ugyanis W.G. Brown a törmelékek elmozdításával kibontotta északkeleti sarkát, mely ekkor még őrizte teljesen ép gúla formáját.
 
A későbbi kutatások során kiderült, hogy építése hagymahéj szerűen egymásra helyezett falakkal történt. Ludwig Borchard nevéhez fűződik ennek kutatása, aki megállapította, hogy 3 fázisban készült. A kezdeti 7 lépcsős piramist először – menet közben – egy további lépcsővel bővítették, majd a lépcsőfokokat kitöltve szabályos gúlát alakítottak ki. Az építő személye azonban nem teljesen egyértelmű. Annyi mindenesetre biztos, hogy Sznofru fáraó fejezte be. A kezdet vagy a 3. dinasztia utolsó uralkodójának, Huni a rendeletére történt, vagy ezt is Sznofru rendelte el.
 
Építészettörténeti szempontból is érdekes technikai újításokról tanúskodik a piramis. Az első két fázisban ugyanis a Dzsószer piramisnál bevezetett döntött falas technikával dolgoztak, ám a lépcsőnkénti dupla fal helyett itt szimpla falakkal, és a kezdetek óta meglevő 73-75o-os dőlésszöget követték a piramis oldalainak a kialakításánál. a külső felszínt elsimították. A külső rétegnél több újítást is bevezettek: a falazást vízszintesen végezték, és az oldalak dőlésszögét 51-52o közé módosították.
 
A változtatásokat három vízszintes mészkőlapokból kialakított alapzatra építették, hiszen a piramis kerületét jelentősen növelni kellett. A technikai feladatok sok újdonságot jelenthettek az építők számára, mert a törmelék között talált osztrakonok között többön is látható 2-3-4 lépcső magasságra emelet építmény, melyekről kezdetben úgy vélték, hogy piramisokat ábrázolnak. A kutatások alapján azonban sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a kőépítkezés közben felmerülő statikai és technika megoldások elősegítését vagy rögzítését szolgálták.
 
A piramis belsőben kezdetben még a felszínbe vájt járatokat és kamrákat készítettek, de ezek sora is bővült a felépítménybe tervezett kamrákkal, ill. egy hosszú, lezárt folyosóra is bukkantak, melynek funkciója ismeretlen. A piramis bejárata kb. 16 méter magasan található az északi oldalon, lejtése az alapkőzetben törés nélkül folytatódik, majd egy függőleges aknánál ér véget, mely felfelé vezet. Rajta keresztül lehet a sírkamrába érni, melyet üresen találtak. Egykori használatra semmi sem utal, sőt befejezetlennek tűnik. Ennek ellenére igen izgalmas, mivel a legkorábbi álboltozatot itt találjuk Egyiptom területén.
 
A piramist a korábbiakhoz hasonlóan szabályos, négyszögletes körítőfal övezte, mely további épületeket is magában foglalt, az udvar talaját pedig szárított agyag borította. Közvetlen a piramis keleti falához építettek egy halotti templomot, részben nyitott mennyezettel. Teljesen ép állapota annak köszönhető, hogy a törmelék tökéletesen beborította. Ennek ellenére nem árulja el, ki az építője: egyetlen rajz, dombormű vagy véset nem található benne, ami befejezetlenségről vall. A későbbi hármas tagolás azonban már ekkor egyértelmű: folyosó, nyitott udvar és (félig fedett) áldozati helyiség alkotja. Ez utóbbiban a két monolit sztélé közé és közé helyezett oltár is teljesen díszítetlen.
 
A körzet déli oldalán egy kis piramis emelkedik, melynek bejárata szintén az északi oldalon nyílik, és belső szerkezetében a lejtős folyosó vége felé kiszélesedik, ezzel a Gizai Nagy Piramis Galériájának előképévé vált. A folyosó végén álboltozatos kis kamrát építettek. Az épület feltehetően a Dzsószer kerületben épített déli sírhoz hasonló kultikus feladatot látott el. Szintén állt a körzeten belül egy masztaba, melynek építője ugyancsak ismeretlen. Ugyanezt mondhatjuk el a körítőfalhoz csatlakozó nagy masztabáról (17. sz.) is.
 
A halotti kultuszban történt változást a körítőfalon belül újonnan kialakított építészeti elemeken túl egy feljáró alkotja, mely a Nílus felé vezetett. A kb. 25 m hosszú. magas falakkal védett három méter széles út végpontja ismeretlen, a mocsaras terület nem teszi a feltárást lehetővé. A későbbi piramis együttesek alapján feltételezhetően egy Völgy-templomhoz vezetett, melyet talán kikötővel is elláttak. A feljáróval majdnem párhuzamosan rámpa maradványai bukkantak – ezeken szállíthatták az építőanyagokat a piramisra.
 
 
 
Szerkesztő, műsorvezető:
dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza