Szinuhe irodalmi magazin: Szerelmes versek 11. Harris500 papirusz 3. ciklusa

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2012, November 30

Szinuhe irodalmi magazin / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2012. november 30.
 
 
A műsor témája      
MEBT hírek: dr. Lázár Imre tartott hétfőn egy képekkel illusztrált, különleges előadást a a szent család egyiptomi tartózkodásával kapcsolatos kopt hagyományokról, emlékekről
a karácsonyi rendezvényünk december 17-án lesz
Mai téma: Harris500 papirusz, virágok és szerelmi költészet, porcsin / portulaca, sziki üröm, barátfa, kakukkfű, smink, hasonlatok, hasonló hangzások, áthallások, sedeh ital, bor, koszorú
 
 
A Harris500 papirusz 3. szerelmes versciklusa:
A Harris500 papirusz (BM10060) 7. oldalán egy olyan vers csoport kezdődik, mely feltehetően 3 egységre oszlik. Tekintve, hogy a papirusz itt rendkívül töredékes, még az utolsó egységből is - a korábbiak alapján - legalább a fele hiányzik. Valamennyi fennmaradt szöveg egy leány ajkáról hangzik el, aki kedveséhez szól, őt becézgeti. A ciklus érdekessége, hogy az egységek egy-egy növény megnevezésével kezdődnek, melyek azonosítása az utóbbi évtizedek eredménye: porcsin, üröm és kakukkfű.
 
Valamennyi növényt ma fűszer és gyógynövényként ismerjük, az ókori egyiptomiak azonban a szerelemmel is kapcsolatba hozták. Minthogy a versek mindegyikében a követező sor kezőszava rájuk rímel, feltehetően hangzásuk miatt kerültek ebbe a környezetbe. A mehmehet (mxmx.t), "porcsin" a meha (mxA) "megkötöz"és "uha" (wxA) keres" igékkel cseng egybe, a szaam (saAm) "szíki üröm" a szaa (saA) "növekedni", míg a "kakukkfű" tjait (TAjt) a tjai (TAj) "megragad" szavakkal. Ezek azok, amik a vers indító képét is meghatározzák.
 
Ezúttal tehát az egységeket nem csak a vizuálisan látható kar jel választja el egymástól, hanem hangzásban az ismétlődő sorkezdet (növény név + az / saAmw jm=f stb.) és az alliteráció is felhívja a figyelmet az új gondolat kezdetére. Fekete színük ugyanakkor jelzi, hogy csak a belső tagolásra szolgálnak, hiszen a piros betűs cím maga a költemény legelején jelenik csak meg.
 
A ciklus érdekessége, hogy az előadó végig első személyben beszél valakihez, aki a névmás tanúsága alapján férfi. Az európai szerelmes versekkel ellentétben itt tehát egy leány énekét őrizte meg a papirusz. A korábbi versciklusok alapján azonban elképzelhető, hogy egy következő egységben már ketten együtt beszéltek volna, majd az ifjú szájába adott sorokkal ért véget a költemény. Az egyiptomi szerelmes versek történet jellege legalábbis ebben a formában tudna érvényesülni.
 
 
Irodalomtörténeti kitekintés:
Az ókori költészet szerelmes versei között, pl. az Énekek énekében is megtalálhatók a virágok, mint a leányok szimbolikus megtestesítői, valamely tulajdonságuk kifejezői. Ez a jelenség az óegyiptomi költészetben is feltűnt, de kialakult egy ma kevésbé ismert változat is, aminek kitűnő példája ez a ciklus, ahol a virágok nem tulajdonságra utalnak, hanem a szerelem egy-egy mozzanatának, jelenéségének a szimbólumai. Létrejöttük pedig jól kitapinthatóan a hangalakjuknak köszönhető.
 
 
 
 
Szerkesztő-műsorvezető: dr. Győry Hedvig
Technikai munkatárs: Padi Géza