A hulladék körtánca / Szentgyörgyi Zsuzsa

Nincsenek válaszok
2019, október 14 - 18:07
dr. Kiss H. Margit Teréz
khmargitterez képe
Nem elérhető
Csatlakozott: 2010 jan 18
A folytatás

A hulladék körtánca
 
Saci, mint rendesen, most is morcos: „Vettem egy új okostelefont. Muszáj volt, mert ugye, Kitty kapott egyet a barátjától, Nikolett meg persze rögtön utánozta, hiába fürdik az adósságban. Gondolhatod, hogy ezek után nem maradhattam le. De mi legyen a még teljesen jó régivel? Elvittem hát Janka néninek, hadd örüljön az öreglány. Mire ő: kisfiam, tartsad csak meg, ez a negyedik, kaptam már hármat a gyerekektől, és közben nekem elég, ha csak telefonálhatok az enyémmel. No, jó, most itt a régi készülékem, mondd, mit csináljak vele, tegyem a vitrinbe?”
Nagy gond, bizony. Rohamosan szaporodnak a kidobandó eszközök, berendezések, az autótól kezdve a hűtőszekrényen át a mobiltelefonokig. A lebontásuk drága, ráadásul a technológiáik többnyire környezetterhelők. Nőnek, sokasodnak tehát a hulladékhegyek. Nagy öröm, ha okos és biztonságos újításokkal találkozhatunk. Ilyen például egy híres amerikai kutatóintézetben született módszer. A kutatóknak elhasznált autógumiból sikerült akkumulátorhoz szükséges anyagot előállítaniuk. A lítium-ion akkuk anódjához természetes szenet (karbont) használnak. Az amerikai kémikusok módszere kettős áldást hozhat: egyrészt nem kell a karbont bányászattal előhozni a föld mélyéből, másrészt az autógumi hasznosítása sem csak a felkelők által emelt barikádként hasznosul, mint ahogy láthattuk a kijevi Majdan téren. Az eljárás, amellyel az akkuk anódjaként alevitézlett autógumiból porózus anyag válik, viszonylag egyszerű és környezetbarát. Ámbár még van mit fejleszteni rajta, mert olyan anyagot kell előállítani, amelyben a parányi pórusok mérete a méter milliárdod részét teszik ki. Ígéretes viszont, hogy 8-10 százalékkal jobb hatásfokot ad, mint a természetes karbon. Kár, hogy egyelőre nem tömegtermék, csak laborban létezik.
Nagy probléma az is, hogy mi leszaz autók elhasznált akkumulátoraival? A még elterjedt savas akkumulátorok hulladékként a környezet nagy ellenségei. Az MIT kutatóinak sikerülta régi akkukból napelemekhez használt perovszkitot szintetikus úton előállítani. A szép nevű, nem túl olcsó ásvány legnagyobb tömegben Szibériában található. Ha tehát beválik az új technológia, akár háromszoros islehet a haszna. Egyrészt nem kell bányászatból megvásárolni a' fontos ásványt, másrészt a hulladék is eltüntethető, és talán a legfontosabb, hogy nem fognak nyomorgó mexikóiak rákot kapni a kidobott akkuk primitív szétbontásából. Mivel pedig a napelemekhez szükséges perovszkit cellák nagyon vékonyak (a méter milliomod részét teszik ki), a kutatók szerint egyetlen autó kidobandóakkujából annyi napelem látható el, amely akár harmincezer háztartás villanyfogyasztásához járulhat hozzá.
Persze azért ezek szép marketingjelszavak, mert arról nem regélnek, hogy milyen áron jön mindez létre, másrészt az újrafeldolgozás technológiája vajon mennyire környezetbarát, hiszen hátterében ott a roppantul veszélyes ólom. Jó hír, hogy szerte a világban sokféle próbálkozás folyik a Földünket egyre hatalmasabb hegyekben elborító műszaki hulladékok okos újrahasznosítására. Most már a következő hírnek arról kellene szólnia, hogyan lehetne, mondjuk, elhasznált napelemből autókerekeket előállítani - és a kör bezárulna…
 
Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök (Metropol, 2014. november 26.)

Tetejére