Én a Láthatatlan Kiállításon, saját osztályommal voltam, az iskolámból. Elég bonyolult volt odajutni, de az ofő kiválóan terelgetett minket, és végül is gond nélkül eljutottunk a kiválasztott helyre. Már többen mondták, hogy kiváló, és szerintem nagyon jó, szeretném mindenkinek javasolni. Irtó jó játék, de sokat lehet tanulni is belőle! De most már mesélnék a kiállításról.

 

A kiállítás első része olyan, hogy egy vak, aki ott dolgozik, mutat dolgokat. Persze tök sötétben, még az orra hegyéig sem lát az ember. Így persze arról is lemarad, hogyha éppen szamárfület mutatnak, vagy nyelvet öltenek, így nem érdemes ilyenekre fecsérelni az időt. Több asztalon is vannak a vakok számára való játékok, például sakk, és még sok más. Nem is gondoltam, hogy milyen nehéz a kézzel „látni”. Egy másik asztalon, az egyik felén a vakoknak magazin volt, meg egy olyan szerkentyű, amivel papíron tudnak írni egymásnak. Ez szépen zakatol, és a papíron kis gömböcskék jelennek meg, amit kitapogatnak, és utána el tudják mondani, miről szól. Ezt egy Braille nevű ember 1821-ben találta fel. Ő is vak volt, de úgy látszik, nagyon írhatnékja volt. (A gyengébben kedvéért, brájnak ejtik a nevét.) Az asztal másik végén két különböző óra található. Az egyik olyan karóra, amit le tudnak olvasni a vakok, a másik óra viszont digitális, ki tudja mondani az időt. A végén az a vak tárlatvezető megmutatta, hogy tudnak számítógépezni és kiderült, hogy egy szövegolvasó programmal tudnak még olvasni is a számítógépen. 

 

A kiállítás másik felében egy nagy szobában voltunk, persze teljesen sötétben. Ennek első részében egy tanyát mutattak be több dologgal, amit fel is kellet ismerni. Például volt kapa, gereblye, kasza, meg egy tehén. Szerencsére egyik szerszám sem volt éles, így kimaradt az orvosi rendelő, a tehén meg nem volt élő, így megrúgni sem tudott senkit. A másik részben egy erdész háza volt, volt egy asztal meg még több dolog is. De én csak ennyire emlékszem az erdész házból. Valahogy nem ez áll érdeklődésem középpontjában. Aztán egy utcán kellet átmenni, és felismerni egy kocsit. Ez izgi feladat. Szerintem egy Mercédesz volt. Utána egy piacos rész következett. Sokféle gyümölcsöt lehetett ott találni. Én elég sok gyümölcsöt, zöldséget felismertem, csak hát egyiket sem volt szabad megenni. Pedig, mondjuk egy barackot szívesen ettem volna. A piac után volt három vagy négy szobor. Az első valami egyiptomi szobor volt, ezt ennek a honlapnak az olvasói biztosan nagyon értékelték volna, a másik Buddha szobor volt, a harmadik Hófehérke és még egy törpe szobrot lehetett találni. A kis törpék bizonyára élvezik a kitapintását. Szerintem az utóbbi kettőt mindenki felismeri. Utána egy nappali szoba volt, és egy billentyűzetet lehetett találni. Mielőtt véget érne, egy konyha található mindenféle konyhai eszközökkel. Szigorúan életlen késekkel! De semmi lakomázás! Csak a képzeletben. Aztán a végén leültettek minket valami fotelba és pár száz forintért lehetett venni csokit vagy ropit. Azt is a sötétben. Végre enni is lehetett! Ez igazi volt, és a miénk! Persze nem volt egyszerű így fizetni! Érdemes kipróbálni, bár nem ajánlom a közértben. Kicsit furcsán néznének ránk, hogy mit piszmogunk annyit. Itt nem gond!

A legvégén, akár hiszitek, akár nem, ahol bementünk az ajtón ott mentünk ki is.

 

Nekem egyébként a legnehezebb rész a szobros volt, persze az elején. Szóval ezt valóban ajánlhatom, az osztályomból is mindenkinek nagyon tetszett.Sajnos képem nincs, de a fekete sötétséget mindenki el tudja képzelni. Hát képzeljetek irományom mellé egy nagy fekete foltot!

Pityuka Madár