Tárlatról tárlatra / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

 

I. Kaleidoszkóp / kiállítási hírek

II. Bemutatjuk / Múzeumok Éjszakája: Aquincumi Múzeum, és Magyar Nemzeti Múzeum: Ősi halotti maszkok kiállítás

 

 

A műsor vendégei:  

dr. Csorba László, MNM főigazgatója, történész

dr. Fodor István, MNM ny. főigazgatója, régész

Láng Orsolya, régész, főmuzeológus

Lengyelné Kurucz Katalin, közönségkapcsolati vezető

Szily Marianna, kommunikációs koordinátor  

 

 

 

 

Budapest, Magyar Népi Iparművészeti Múzeum (Fő utca 6.) 

Az 1970-es évek egyik jellegzetessége volt a népművészet újrafelfedezése. Elindult a táncházmozgalom, és létrejöttek a hagyományos kézművesség természet közeli, életmódba beépülő alkotó közösségei, melyeket a Fiatalok Népművészeti Stúdiója (FNS) csoportosulás indított útjára. Az újjáélesztett mesterségek, mint pl. a gubaszövés, a lószőrfonás, a kéregedény- vagy a nemezkészítés alapjai megjelentek a kézikönyvekben, megismerhetővé váltak játszóházakban, vásárokon, táborokban (Tokaj, Velem, Magyarlukafa) és kiállításokon... Az FNS 30 egykori jeles tagjának régi és új munkái láthatók szőttes, fazekas termék, kosár, gyékény és csuhémunka, faragás, hangszer, hímzés, viselet, bőr- és nemeztárgyak formájában, valamint megismerhető munkásságuk és történetük.

 

Budapest, Hagyományok Háza (Szilágyi Dezső tér 6.) 

„Martin György (1932-1983). Táncfolklorista, pedagógus, kutató és lelkében ízig-vérig táncos volt. Mindezen ismeretek és a rendszerezés iránti igénye egy vadonatúj tudományág, a magyar táncfolklorisztikának megalapítójává tették. Tinka, ahogy becézték, ezzel a magyar és egyetemes néptánckutatás és folklorisztika egyik legjelentősebb egyéniségévé vált. A jubileumi kiállítás életébe és munkásságába enged betekintést a bemutatott dokumentumok és képek segítségével.

 

Budapest, Hagyományok Háza (Szilágyi Dezső tér 6.) 

Szupper Krisztina gyöngyfűző népi iparművész emlékkiállítása szemet gyönyörködtető, változatos gyöngykölteményeket mutat be – népi gyökerek felhasználásával készített, a mai kultúrába tökéletesen illő művekkel.

 

Győr, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum // Eszterházy Palota (Király u. 17.)

A rajzművészet mesterei. Modern magyar rajzok és akvarellek a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Szépművészeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből – 2013. június 15. - 2013. augusztus 31.

A modern rajzgyűjtemény összeállítása a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszékének egykori vezető tanárának, Varga Nándor Lajosnak az érdeme, aki 1946-47 folyamán az intézmény tanáraitól, volt tanáraitól, illetve azok családjától és műgyűjtőktől, műkereskedőktől kért önkéntes adományokat. A kollekcióra azért volt szükség, hogy a tanárok és diákok egyaránt árnyaltabb képet, történeti-technikai áttekintést a ceruzarajztól a szénrajzig, krétarajzig; a tus felhasználásának számtalan lehetőségétől az akvarellig, il. a pasztell különböző alkalmazásaira a századelő és az 1920-30-as évek nagy mestereinek az alkotásain keresztül.

 

Budapest, Országos Széchényi Könyvtár (Szent György tér 4-5-6)

A tárlaton számos jelentős művet lehet megismerni, mely nyomdászati értelemben vett fakszimile, tehát az eredetit mindenben követő, de nyomdailag sokszorosított kiadás, vagy reprint kötet, ahol csak a tartalom pontos visszaadására törekedtek. Valamennyi eredetije az 1850 előtti időszakból származik. Példaként említhető a Gutenberg-biblia, Vizsolyi Biblia, az első magyar nyelvű nyomtatott könyv (Komjáti Benedek fordításában Pál apostol levelei), korvinák, Héderváry-kódex (Mátyás király leveleskönyve), a kéziratos Balassa-kódex, II. Rákóczi Ferenc ábécés könyvecskéje, Flóri könyve, az első magyar nyelvű kertészeti szakkönyv (a pozsonyi érseki kert bemutatása a 17. sz.ban).

 

Tihany, Bencés apátság (András tér 1.)

Az életmű kiállításon az 1945-ben született művész ill. művészeti író életpályája követhető végig a kezdeti alkotásoktól, melyekre még a Szombathelyi Tanárképző Főiskola rajz szakán szerzett ismeretek nyomták rá bélyegüket, a munkája során alakuló formavilágán át, melyek jelentős részben a Közép-Dunántúlhoz és a Balatonhoz kötötték, lévén a Veszprémi Napló rajzolóművésze és képzőművészeti szerkesztője, és az Új Balaton felelős- és művészeti szerkesztője, egészen a szabadfoglalkozású festőművész változatos ihletésű festményeiig, melyek között a görögországi élmények is fontos szerepet játszanak. A képek sajátos, misztikus világot tárnak fel, érzékletes színhasználattal, tele lendülettel, dinamizmussal.

 

Csíkszereda, Pál Aukciósház és Galéria (Szász Endre u. 28.)

Elekes Károly pályafutása a klasszikus avangardból indult, és alakult át fokozatosan az ironikus, szkeptikus megjelenítésig, de felfedezhetők nála a romantikus művészet és az erdélyi hagyományok ápolása is. Ez a folytonos változás, az ellentétek egymás mellett élése nyilvánul meg művészete szinte minden terén. Igy lehet egyszerre lokálpatrióta és kozmopolita, hagyományápoló és lázadó, organikus panteista és részletezően szürreális. A műfaji és formai sokoldalúsága ellenére maradt ideje és energiája a művészeti élet szervezésére is – lelkiismeretesen és önfeláldozóan vállalta a MAMŰ művészi, egzisztenciális és emberi gondjait. A kulturális piac elidegenedettségére, könyörtelen üzleti szemléletére, hatásvadász allűrjeire meglepő módon reagált: bolhapiacon vásárolt kallódó, anonim és outsider képeket, melyeket feljavított, ezzel téve azokat egyedivé és maradandóvá. Sajátos mágikus-mitologikus formavilágot alakított ki Szabadon alkalmazza a land art, body art, koncept art karakterjegyeit. Most a lázadás végén, az „utóvéd” pozícióban van, ahol egybe folyik a poén és a halálos komolyság, a realizmus és a szürrealizmus.

 

Kismarton / Eisenstadt, Eszterházy Kastély (Esterházyplatz 1.)

Az Esterházy család barokk ékszerei – 2013. május 8. - 2013. november 11.
A hercegi család ékszerei a hozzá tartozó rajzokkal párosítva a 17. és 18. századi magyar arisztokrácia ékszerviselési szokásaiba engednek betekintést. I. Esterházy Pál herceg idejében a társadalmi rang és helyzet jelzésére is szolgáltak, melyek örökléséről végrendeletben határoztak – viselhették, de eladni nem lehetett. Jelentős részüket a 20. sz. elején Budapestre szállították, a többi a forchtensteini kastélyban maradt. Ezeket a leltárak, festmények, történelmi rajzok, levelezések, végrendeletek, hagyatékok, stb. tanulmányozása után restaurálták és kiegészítették, hogy eredeti fényükben lehessen őket a tárlaton megtekinteni. Viseletükre jó példa a 2. feleség, Thököly Éva portré képe, melyen még a ruhaujjak redőzésére is brossok szolgáltak. Voltak akkoriban olyan szolgálók, az úgynevezett „gyöngyfűzők”, akiknek a feladata a gyöngyök és ékkövek rögzítése volt a ruházatra, ami arany- vagy ezüstfonállal történt. A felhasználatlan gyöngyöket külön tartóban a kincstárban őrizték. A ritka és páratlan ékszerek mellett tartóik is ki vannak állítva.  

Győr, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum / Borsos Ház (Apor Vilmos püspök tere 2.)

A tárlat az ébredő természet, a szárnyaló madarak és a felhők fölé is eljutó repülés világába vezeti be a látogatókat az alkalmazott grafika és a képgrafika segítségével bebarangolva ezt a vidéket. A kiállító művészek pedig Bíró Csilla, Dér Adrienn, Farkas Villő Diána, Frang Erika, Magócsi Alexandra, Pető Zsuzsa Alíz, Pézman Andrea, Szabó Kristóf.

 

 

 

Budapest, BTM Budapest Kiállítóterem (Szabad sajtó út 5.)

Ambrus Imre (1936 -), akit egy erdélyi tehetségkutatási program során fedeztek fel, rajztanárként kezdett dolgozni, de rövid idő múlva a marosvásárhelyi Bábszínház tervezője lett, majd 1977-2006-ig a budapesti Állami Bábszínháznak dolgozott. Közben rendszeresen festett, és számos kiállításon állította ki alkotásait. Péterfy László () szintén Erdélyből érkezett (1966-ban), és festőnek indult, de művészete a figurális és hagyományőrző alkotásokban teljesedett ki. A csak tiszta forrásból merítő népi mesterségeket támogató, szervező mozgalom egyik vezetője volt. Központi témája az emberi kultúra folyamatossága, különböző kultúrák, mítoszok szerves egymásra épülése, folytathatósága. Az erdélyi középkori és reneszánsz művészet, a népi kő- és fafaragás hagyományait folytatja, ötvözve Beck Ö. Fülöp, Medgyessy Ferenc erőteljes realizmusával.

 

 

A túlvilági életre készülődő közösségekben kialakult szokások között a halotti maszk több kultúra közös vonása. A tárlat Eurázsia területén a Minuszinszki medence vaskori lakosságánál, az Urál-Káma vidékének kora-középkori népességénél és a honfoglaló magyarok régészeti kultúrájában fellelt maszkokat állítja egymás mellé különleges fényképek és hazai leletek bemutatásával, a hasonlóság és rokonság lehetőségeit vizsgálva.

A tastik műveltség (3.-4. sz.) férfi és női halottainak arcáról gipszből vagy agyagból készítettek halotti maszkot. A sajátos készítési technika amúgy is rendkívül törékeny maszkokat aztán a temetési szertartások gyakran károsítottak. Így nem véletlen, hogy mindössze tízet sikerült eddig megtartani.

Az Urál-hegység mindkét oldalán élő obi-ugorok gazdag férfi sírjaiban a szemet lezáró fémlemezeket a 6. sz. közepétől alkalmazták, amikor a szteppei övezetek nomád népei ide költöztek. A 11. sz. közepére aztán fokozatos átalakulással teljes maszkokká váltak.

A Magna Hungariában élő ősmagyaroknál csak a korai változat terjedt el – és ez fedezhető fel a honfoglaló magyarság leletei között is, melyek közül a tárlaton látható a bashalmi temető 10. sírjának a koponyája is – ennek feltárásakor tudatosult először, hogy a szemen és szájon lévő elváltozások oka a szem- és szájfedő lemezek, melyek itt ezüstből készültek. Az ok pedig feltehetően a levegő-lélek és az árnyék-lélekhez kapcsolódó hitvilágban keresendő …

 

 

Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum (Múzeum krt. 14-16.)

 

 

 

 

 

 

A műsor a KKDSZ támogatásával készült.