Ozymandiás
II. Ramszszesz, a legnagyobb egyiptomi fáraó görög elnevezése, aki Egyiptomban: "Ramszesz, User-Maat-Ré, Setep-en-Ré(1), a Hatalmas Bika, Egyiptom Védelmezője, az Idegen Országok Megfékezője, az Években Gazdag, a Győzelmekben Nagy Amon Szeretettje" volt. Egy férfi, akitől az ellenségei rettegtek, akitől a nők extázisba estek, aki több gyermeket nemzett, mint bármely más fáraó előtte és utána, aki több templomot építtetett, mint az összes fáraó együtt, aki olyan hosszan uralkodott, hogy már halhatatlannak kiáltották ki, aki – egyes feltételezések szerint - Mózest a sivatagba űzte, és aki alatt a zsidók meg sem próbálták elhagyni Egyiptomot, és végül szintén ő volt az, aki istennek kiáltotta ki magát, és ebben senki nem is kételkedett akkoriban. Ramesszeumbéli hatalmas szobormaradványát látva írta 1817-ben Percy.B.Shelly a következő híres szonettjét:
Ozymandiás
Egy messzi vándor jött, ki ős romok
Felől regélt: A pusztán szörnyü két
Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
Lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok,
S vad szenvedélye még kivésve ég
A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
Nevem Ozymandiás, urak ura."
Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül.
( Tóth Árpád fordítása)