Wenamon beszélgető rovat: Mérések és mértékegységek

Rádió: 
Fáraók földjén
Adás dátuma: 
2010, December 3

* az átírás transliterációs fonttal olvasandó, letölthető a linkeknél

Wenamon beszélgető rovat / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

2010 december 3.
 
A műsor témája
- Társasági hírek: tárlatvezetés a „Nuda veritas, Klimt és a bécsi szecesszió” kiállításon a Szépművészeti Múzeumban és karácsonyi rendezvényünk a Nemzetek Házában
Kérdéseink:
- Mértek-e az egyiptomiak, és ha igen, hogyan?
- Voltak-e közalkalmazottak, és ha igen milyen hivatalt töltöttek be?
- Miért van az, hogy Hatsepszut királynő ábrázolásai között szakállas és szakáll nélküli egyaránt található?
- Hogyan tartották fenn a rendet, mi volt a rendőrök feladata? 
 
Néhány szó a mértékegységekről és a mérésekről
A gizai piramisok képe évezredek óta az ókori egyiptomi civilizáció egyik jelképe. Építésük elképzelhetetlen lett volna komoly mérnöki tudás és megfelelő technikai felszerelés nélkül. Ezek egyik kelléke pedig az egységes mértékrendszer. A szakkarai Lépcsős piramis mellett találtak is olyan osztrakont, ahol egy ívet 5 egységre osztottak, és azok magasságát mindenütt a könyök és részeivel adták meg.
 
A Középbirodalom idejétől fennmaradtak mérőrudak, melyek a hosszmérték különböző egységeit a maguk fizikai valóságában ténylegesen mutatják. Ezek egyaránt lehettek templomi kellékek és sírmellékletek, vagyis ténylegesen használt szerszámok és ceremoniális eszközök. Rendszerint a belső beosztást is jelölték. Kha sírjában került elő egy egyszerű, két részbe hajtható példány, a British Múzeumban pedig két könyök nagyságút is őriznek.
 
A könyök lényegében az emberi könyökkel egyezett. A „királyi könyök” (mH nswt) kb. 52,4 cm hosszú volt. A Harmadik Átmeneti Korban kialakult a rövid könyök (mH nDs, 44,9 cm), míg a perzsa korban a hosszú könyök (64,2 cm) vált kedveltté. A királyi könyök, melyet a szaiszi kori mesterek ismét használtak, 7 tenyérre (Ssp, kb. 30 cm) és 28 ujjra (DbA, kb. 1,875 cm) oszlott, míg a rövid könyök 6 tenyérre és 24 ujjra. Ismerünk egy „szent könyököt” (mH Dsr, kb. 30 cm) is, mely 4 tenyérre oszlott.
 
Érdekes az „arasz” (pD), amiből kicsit (pD Ssr, kb. 22,5 cm, = 12 ujj) és nagyot (pD aA, kb. 25 cm, 14 ujj) is megkülönböztettek. Tekintve azonban, hogy elszámolásokon nem szerepel, elképzelhető, hogy a hétköznapi életben nem használták. Szintén a kisebb egységekhez tartozott még a kéz (Drt, 5 ujj) kb. 9 cm hosszal és az ököl (Ammt, 6 ujj) kb 11 cm hosszal. Egy másik ritka mérték a „rúd” (nbj) kb. 67-68 cm, és elsősorban a kőművesek használták.
 
A több múzeumi gyűjteményben is megtalálható kő- és famértékek révén az is nyilvánvaló, hogy az egyes egységek hossza a mérési pontosság tekintetében mai szemmel elég nagy eltéréseket mutat. Egy Abüdoszban előkerült hosszú könyök például 63,85 cm hosszú volt az elvi 64,2 cm helyett. A királyi könyöknél pedig 52,3 to 52,9 cm közötti eltérések szokványosak az eszközök között.
 
Az egyiptomi élet szempontjából igen fontos volt a földek kimérése. Több sírban meg is örökítették a földmérés folyamatát (pl. Menna, Amenhotep-Szeszi, Khaemhat és Djeserkareszeneb), a kötelet pedig Amenemhat-Szurer, Penanhor és Szenenmut egyik szobrán is látni. Az itt használt egyik egység a remen („váll”), ill. dupla-remen. Ez utóbbi nagysága egy 1 x 1 királyi könyök nagyságú négyzet átlójának felel meg, ami kb. 74,07 cm. 40 kisebb egységre oszlott (1,85 cm).
 
További földmérő egységek szintén jól ismertek: a kezdetektől folyamatosan alkalmazott (mH-)tA „föld-könyök” a 10 könyök négyzetének felel meg (1/100 sTAt), míg a xt n nwH (kötél-fa) 100 királyi könyököt tett ki, vagyis területe 1 sTAt-ot ért, amit görögül aruraként ismerünk (2.760 m2). Ennek tízszerese az „ezer-föld” (xA-tA) 100 x 1000 könyökre vonatkozott az Újbirodalom idejében, míg az óbirodalmi „ezer” (xA) mérték, 100 x 10 könyök területet (276 m2) jelölt. 
 
Még nagyobb távolságot mértek az jTrw-val, a „folyó-mértékkel”, melyet először talán I. Szeszosztrisz fáraó Fehér Kápolnáján lehet megtalálni. Ennek alapján 20 ezer könyöknek felelt meg, megtétele tehát kb. 10,5 km úttal egyenértékű. Görög megfelelője a szkhoinosz. A könyök viszont a legkorábbi időktől ismert. A Palermói kő szerint az 1. dinasztia idején élt Dzser király idejében a Nílus vízállása áradáskor 6 könyök és 1 tenyér (kb. 320 cm) magas volt.
 
Természetesen voltak Egyiptomban is súly-, űr- és térfogatmértékek. A súlymérés egysége a deben (dbn) volt, melynek értéke koronként változott. Az Ó- és Középbirodalom idején 12-14 g, majd 27 g, az Újbirodalom korában pedig 91 grammal volt egyenértékű. Ennek tized része a kite (qdt). Míg azonban a deben lehetett réz, arany és ezüst, a kitét csak a nemesfémeknél használták.
 
A deben azonban nem csak súlyt jelölt, hanem érték jelzésére is szolgált. A különböző áruk értékét ugyanis ehhez viszonyították, és így egyúttal kereskedelmi egységnek is megfelelt. Fennmaradtak tényleges súlyok is, melyek az egyszerű négyszögletes formától a különböző állatok alakjáig a legkülönbözőbb alakokat ölthették magukra. A legkorábbi darabok az őskori Nagada kultúra idejéből származnak.

 
Szerkesztő: dr. Győry Hedvig
Műsorvezető: Varga Annamária
Technikai munkatárs: Molnár Bernadett