Október 4: állatok világnapja
Az ötlet 89 évvel ezelőtt, Firenzében merült fel, egy környezetvédelmi konferencián. Azért választották ezt a napot, mivel az állatok védőszentje, Assisi Szent Ferenc ezen a napon halt meg, és emlékét ilyenkor szokták megünnepelni.
Ő a 13. század elején a szeretet hírnöke volt, és ebbe a szeretetbe nála környezetünk valamennyi élő és élettelen eleme beletartozott. Különösen közel álltak hozzá az állatok. Körülöttünk élnek, befolyásolják életünk eseményeit, sokszor igazi segítőtársak. Ilyenek a méhek is, amik ábrázolása az idei év ókori egyiptomi emléke.
A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára, az állat és ember közti barátság erősítése. A vadon élő állatok esetében ez a környezetvédelemmel kapcsolódik össze, a méheknél a növényekre is fokozottan kiterjed, hiszen a virágport gyűjtik, ehhez pedig virágra van szükség. Most már ugyan közeledik a tél, egyre kevesebbet repülnek ki, de tavasszal várjuk őket szép virágokkal a kertekben, utcákon és verandákon!
Assziszi Szent Ferencre emlékezve pedig álljon itt egy részlet a legrégebbi, magyar nyelvű, kézzel írott könyvből, mely Assziszi Szent Ferenc latinból magyarra fordított legendáját tartalmazza. A kódex nevét 1925 április 2-án kapta, Jókai Mór születésének 100 éves évfordulója alkalmából. Ekkor helyezte el a magyar nemzetgyűlés az árverésen megvásárolt művet az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában. Mérete kb. 195 cm × 136 cm.
Szent Ferenc prédikál a madaraknak (Jókai-kódex, 1440k)
(részlet)
Ki madaraknak Szent Ferenc mondá: Igen tartoztok Istennek, én húgim, madarak. És tartozzatok mindenkoron utet dicsérni a szabadságért, kit vallotok mindenütt röpülést, kettős ruháért avagy hármazotért, Noénak bárkájában Istentul timagatoknak megtartásért, égnek életi nektek adásáért. Ti nem vettek, sem arattok, és Isten titeket eléltet, és ad folyóvizet és kútforrásokat innotok, fészekre hegyet és halmot. És mert sem fonni nem tudtok, sem szőni, de maga ad tinektek és ti fiaitoknak kellemetes öltözést. Azért igen szeret titeket Teremtő, ki tinektek ezenne jót adott. Azért óggyátok magatokot, én húgim, madaracskák, hogy ne legyetek hálátlanok, de mendenkoron kellemetest dicsérjétek Istent. Ez bódogságos atyának beszédire mend az madarak kezdék megnyitni orrokat, kiterjeszteni szárnyokot, kinyújtani nyakokot, és tisztesen fejeket lehajták földiglen. És ő éneklésekvel és mívelkedésekvel mutaták, hogy az beszéden, kiket szentatya mondott vala nekik, sok képpen örvendeznek vala. De szentatya azonképpen mikor ezeket őrizné, csodálatost örüle és csudálkodik vala madaraknak ezenne sokaságáról és őnekik különb-különb szépségéről és nyájas sokaságokról, és őket Teremtőnek dicséretire édesen hívja vala. És azért ő köztük Szent Ferenc csudálatost dicséri vala Teremtőt.
(forrás)