dr. Temes Judit: Nílusi ballada
A Főpapról meg a Szajháról
(regény, 2010)
(Szinopszis)
A Nílus-parti erődváros Ptah templomába Anofrete, a halálra ijedt kis rabszolgalány hozza cipóra dagadt, „démontól megszállott" lepény-kenyerét – elmondva, hogy bűnös módon az előző napi, Ptahnak áldozott tésztadarabot a friss tésztába gyúrta, hogy az több legyen. Merneptah, a főpap, aki a gyermeklány útját állta, nem csak a furcsa kenyér újszerűségét ismeri fel, de felismeri a kis cselédben Horemptah, a fiatal, a katonai ranglétrán üstökösként emelkedő tiszt városszerte ismert, örömlánynak kitanított ágyasát, akinek a hírhedt tiszti vacsorákon a vendégek szórakoztatása a feladata.
A négy éve, remeteként élő főpap a rítus- előírta büntetés végrehajtása közben hirtelen ráébred – beleszeretett a huszonhat évvel fiatalabb, szinte még gyermek-szajhába, akiben megtalálta az asszonyt, akivel újra megalapíthatja családját. Anofrete saját magát is meglepve, fedezi fel az addig ismeretlen érzést – a szerelmet, amelyet a szép, fiatalos, erős férfi iránt érez.
A tombolóan szenvedélyesen kibontakozó szerelem során a főpap megesküszik: Ha Anofrete fiút szül neki, felszabadítja, és törvényes hitvesévé teszi a lányt. Anofrete boldogan marad az imádott férfi ágyasa, és amikor kilenc hónap múlva hármas-ikreknek – két fiúnak, meg egy lánynak ad életet – Merneptah betartja szavát: felszabadítja, és hites feleségül veszi Anofretét.
Horemptahból ekkor feltör az irigy féltékenység, keményen megsérti a Tópapot és új családját, majd gonosz intrikálódásával eléri, hogy – mivel mindketten a leghatalmasabb sokágú egyiptomi, nemesi klán tagjai – az asszony és a gyerekek státusának vizsgálatára a Meneésze Család bírósága előtt kerüljön sor.
A főpap és hitvese szerelme a gyermekek születése után még szenvedélyesebbé válik: az egész Nílus mentén híre terjed annak és megerősítést nyer, amikor Anofrete újra terhes lesz.
Közben a főpap és hitvese vendégül latja Horemptah szárny-segédjét, aki italos kábulatában elfecsegi, mit tervelt ki gazdája, ha Anofretét sikerül visszaszereznie. A gonosz tervtől mélyen megbántott asszony vissza akar vágni: bonyolult bosszút eszel ki és sikerül is volt gazdájának, a Fáraó, Narmer, unokahúgával kötött házasságát megrontania.
Míg a főpapi házaspár a Níluson hajózik Thiniszbe, a Családi Bíróság tárgyalására, Horemptah, aki időközben Narmer első hadsereg-parancsnoka lett, a Fáraó sikeres núbiai hadjárata során értesül felesége hűtlenségéről és arról is, hogy az núbiai rabszolga-szeretőjétől terhes.
Mérhetetlen sértettségében, megbántottságában, torz gyűlöletét a núbiai népen, asszonyaival való kudarcos élményeit pedig hadifogoly ágyasán bosszulja meg.
A Meneésze-klán székhelyén, Thiniszben, Ménész, Narmer kijelölt trón-utódjának házában összegyűlik a Családi Bíróság és Maát Rendjének tudósai. A tárgyalás azonban nem a tervezett módon zajlik. Előbb a hosszúra éhes Horemptah, majd Narmer, a fáraó, végül pedig katonai másod-parancsnoka, Horemptah helyettese, Thotmesz jelenik meg a helyszínen.
Thotmesz bevádolja Horemptahot: nemcsak brutálisan meggyilkoltatta feleségét és annak gyermekét, de átadja azt a haditervet is, amelyet a Főparancsnoka Fáraó megdöntésére és az uralom megszerzésére dolgozott ki. Maát Rendjének jelenlévő képviselői a rögtönzött bírói tárgyaláson halálra ítélik a fővezért, de a Fáraó – kegyelemből – életfogytiglani bányamunkára ítéli tehetséges katonáját, fiaként szeretett kegyencét.
Anofrete és Merneptah intrikájára is fény derül – és a házaspárt hét évre elválasztják egymástól. A hármas-ikrek Ménész udvarában kell, nevelkedjenek, a negyedik, a tárgyalás idején megszülető fiú-gyermeket, aki karján viseli a hatalomra kiválasztottak Ureusz-jegyét, Narmer – kárpótlásul unokahúga elveszett gyermekéért – a saját családja tagjává, kijelölt trónörökössé fogadja és a Skorpió Család „fészkében", – Hierakonpoliszban nevelteti.
Míg Narmer és a társuralkodóvá előléptetett Ménész és munkatársai az új főváros, Mennofer (Memphisz) építésével és az Egyesített Egyiptom szervezésével törődnek, Horemptah, akiről mindenki úgy tudja, a bányába vezető úton brutális őrzője halálra korbácsolta, a sasszu (beduin) király jóvoltából megmenekül. A most még bosszúszomjasabb főnemes két év szorgalmas munkájával hadsereget szervez a sivatagi népből, és hadjáratot kezd az egyiptomi kettőskorona megszerzésére.
Bár a Thotmesz által újjászervezett hadsereget nem éri igazán váratlanul a betörő ellenség híre, Horemptah kétszáz, válogatott katonából és a hatvan „nőstény-oroszlánból" – magas szinten kiképzett, kegyetlenül harcoló lányokból – álló személyes testőrsége – élén, sikeres meglepetéssel rátör Abydoszra. A királyi palotát is elfoglalva, Horemptah megöli a Fáraót, de szinte azonnal utána utoléri Thotmesz csapata és a trónbitorló, bosszúéhes volt beosztottja lándzsájától hal meg.
Az új fáraó, Ménész, bölcs és okos uralkodó: tovább építi az új fővárost, melynek új Ptah-templomában Merneptah a főpap, aki egyben a város vezetője is lesz. Ménész maga mellé veszi társuralkodónak féltestvérét, a fiatal Hor-Ahát, Memphisz tulajdonképpeni építője.
A hét évre elválasztott házaspár mindkét tagja szenved ebben a helyzetben: Anofrete életét elviselhetővé teszi, hogy bár nem anyjaként, csak mint dajka – fia mellett maradhatott egészen míg azt, a fiúknál szokásos módon, át nem adják a férfiak nevelésébe.
Merneptah élete kritikus helyzetbe kerül: egy rosszul sikerült jóslata Ménész halálát okozza. Utódja lesz, aki már társuralkodóként is mellette volt, Hor-Aha – ő pedig nem tudja megbocsátani a főpapnak, hogy bátyját – ahogy ő érzi – miatta vesztette el.
Közben a gyermek nélkül maradt Anofrete – a közel nyolcszáz kilométerrel távolabb lévő Hierakonpoliszban, sorvadásnak indul. A házaspár hűséges orvos-barátja, aki, vele lévén, látja, az anorexiás asszony halálán van, megszökteti a haldokló nőt és visszaviszi férjéhez, remélve, hogy annak szerelme újra életre tudja kelteni a beteg asszonyt.
Merneptah szerelemmel fogadja csont-bőr asszonyát és gondos ápolásával, változatlanul szenvedélyes szerelmével sikerül újra egészségessé tenni imádott feleségét. Gyermekre vágynak – de amikor ez a vágyuk sikertelennek látszik – egy régi szerelmi mágiához folyamodnak és ennek végrehajtása során megszentségtelenítik Ptah, oltárát. A házaspárt rajtakapják a súlyos bűntett elkövetése közben és Maát Bírái és Hor-Aha is, halálra ítélik őket. A Család könyörgésére azonban a Fáraó végül is Nyugati sivatagi száműzetéssé változtatja a büntetést: Merneptah nevét törlik Egyiptom minden íráshelyéről, családját ötvenöt nemzedékre száműzik az országból és még a sírja sem lehet Kemet földjén.
A házaspár több mint húsz évi szdmOzet6s&nek történetét az orvos, Menibszen krónikája foglalja össze: Anofrete, ahogy férjének mindig is ígérte, annyi gyermeket szül urának, amennyire teste képes – nyolc fiúgyermek közül kettőt új népe, a harcos líbiai törzsek választják uruknak, a többi hat kalandos úton, nevét vesztve kerül vissza Egyiptomba.
Merneptah, aki újra gazdag emberré lesz, a sivatag és a szavanna területein való nemes állatbőrök vadászatával, feleségével együtt értesülnek arról, hogy lányuk, Merneith hercegnő, aki szintén viseli karján a hatalom Ureusz jegyét, szinte még gyermekként lesz felesége HorAhanak, a dicsőségesen uralkodó Fáraónak.
Hamarosan a Fáraó udvarába kerül a fópap és Anofrete negyedik gyermeke, a Dzser-Itinek nevezett korona-herceg. A feltűnően szép férfi minden szívet meghódít az udvarban, de legfőképp Merneith királynőét. Nem is telik bele oly sok idő, és a két fiatal, – akik nem tudják, hogy édestestvérek, – szerelemre gyullad egymás iránt, ami – bár a féltestvérek házasságának nincs akadálya – az uralkodó szokásoknak megfelelően, nem talál megértésre az emberek között. Házasságtörő szerelmükben gyermeket nemzenek és csak az újból Núbiában hadat viselő Hor-Aha halála oldja meg helyzetüket.
Amikor összeházasodnak, megtudják, hogy mindketten Merneptah és Anofrete gyermekei és elindulnak, hogy a sivatagba száműzött szüleiket megkeressék.
Megérkezésükkor tudják meg, hogy nem túl régen Merneptah, – az egyik sivatagi törzs kérésére elment, hogy megszabadítsa líbiai barátait a csordáikat zaklató hím-oroszlántól. Az oroszlánt megöli ugyan, de ő maga is olyan súlyosan megsebesül, hogy a haldoklóra rátaláló Anofrete és Menibszen már semmit nem tehetnek: és Anofrete – a régen előkészített mérget bevéve, együtt hal meg hitvesével.
Menibszen, akit a haldokló Merneptah megesketett, hogy ,,egy koporsóba, egy sírba" temetik hitvesével, eleget tesz esküjének: a sivatagban, kövekkel kirakott sírgödörbe temeti, a homok alá, az oroszlánbőrbe varrt két testet.
Amikor a Fáraó és neje megérkezik, már csak a sírhoz mehetnek – de egy közel két napig tartó homokvihar után már sehol nem találják a sziklával megjelölt sírt – mindenütt csak a terjedő homok új, hatalmas hullámai láthatók.
Az élet egyetlen jele az a sólyompár, amely ott kergetőzik-párzik a magasra feltornyosuló homokhullám felett.
Dr. Temes Judit