Itt küldök egy verset, ami megnyerte tetszésemet. Kicsit emlékeztet az ókori egyiptomi himnuszokra.
Radnóti Miklós: Himnusz a Nílushoz
Dicsérlek zöldelő!
A mélyből törsz elő
S messze síkra áradsz,
Te áradó!
A fénytől szinte vak
Csordák tolonganak
S csupa zöld ragyogás
A legelő.
Te öntözöd, folyó!
S a földig roskadó
Fákról szedegethet
A kolduló,
A vándorló szegény,
Aki a kőkemény
Rend alján háborog
S villongva nő.
Hempergő jóság vagy,
Termést bőséggel adj,
Tömöttre tömd a csűrt,
Adakozó!
Dicsérlek zöldelő
Nílus, illatozó!
A mélyből törsz elő,
S a naptól lángoló
Messze síkra áradsz,
Te áradó!
Te bőven áradó,
Halaktól hemzsegő,
Hajóktól duzzadó,
Partokra szökkenő
Búgó szelídség,
Feltörő harag!
Téged dicsér a hold
S téged dicsér a nap!