Gyűlölet Ne!
Gyűlölet ne!
Gyűlölet soha!
A gyűlölet vak
És ostoba!
Gyűlölet Ne!
Sem jobbról,
Sem balról,
Sem hátulról,
Sem árúból
Semmi nem
Rombol oly
Erővel, olyan
Pusztítással
Mint az ember,
Ember által
Táplált gyalázatával,
Gyűlölet golyó
Záporával!
Ne semmisíts
Meg gyűlöletből
Ne maradjon
Mögötted árva,
Kinek gyűlölet
Penge hasított
Apjára!
A gyűlölet nincs
Belénk táplálva,
Mi szüljük,
Neveljük
Önnön pusztításra,
Világ pusztításra,
A gyűlölet
Az ördög szolgája!
Bodó Csiba Gizella
Velence, 2014. június 13.
Orosz István 1951. október 24-én született Kecskeméten. 1975-ben grafikusként diplomázik a Magyar Iparművészeti Főiskolán. A hetvenes évek második felétől díszleteket tervez, 1977-ben első animációs filmjével (Csönd) kezdi meg rajzfilmjeinek máig ívelő sikersorozatát. Filmjei többségét a Pannónia Filmstúdió rendezőjeként készítette. Kulturális plakátjaival a magyar plakátművészet egyik különös, egyéni hangú „csúcsszemélyisége". Munkásságának fő területe, legfontosabb műfaja az önálló grafikai lap. Hazai és nemzetközi grafikai biennálék, kiállítások, filmfesztiválok állandó résztvevője, díjnyertese. Rangos képzőművészeti konferenciák, szimpózionok meghívott előadója, workshopok vezetője szerte a világon Európától Ázsiáig, Észak- és Dél-Amerikáig. Műveinek álombeli lebegése, mágikus realizmusa, abszurd humora, az európai kultúrában mélyen gyökerező volta, magas színvonala révén a magyar kultúra egyik legkiválóbb nem hivatalos utazó nagykövete.
Orosz István előadása - könyve alapján - rendhagyó rendezvénye lesz a Magyar-Egyiptomi Baráti Társaságnak. Egyiptom - mint jelkép, mint kulturális hivatkozási pont folyamatosan jelen volt Európa történetében és művészetében.
Két képről, vagy inkább két kép ürügyén írta meg Orosz István könyvét. Az egyiket Holbein festette, de a másik alá is valaki valamikor az ő nevét hamisította. Egykor a képek egy teremben függtek, a megrendelő, a 16. századi francia nagykövet, Jean de
Dinteville kastélyában, ma egy óceán választja el őket. Tudós elemzés, értelmezési kísérlet, irodalmi fikció, és egy kortárs képzőművész írott és rajzolt jegyzetei – mindez együtt a könyv. Orosz István, Holbeinhez hasonlóan maga is gyakran dolgozott megbízásra, és az egyik festmény különös ábrázolási technikáját, az anamorfózisnak nevezett optikai illúziót többször is kipróbálta. Az sem mellékes körülmény, hogy volt alkalma parancsuralmi diktatúrában élnie, olyanban, vagy legalábbis hasonlóban, mint amely a német festőt és a francia követet Londonban, VIII. Henrik udvarában körülvette. Több, olykor egymásnak ellentmondó szál között vezeti olvasóját, elénk teszi a politika, intrika, festészettechnika és a hajdani-mai művészhétköznap varázsgömbjét, melyen át feltárul az anamorf valóság. Az anamorfizmusok legfontosabb ismérve pedig éppen az, hogy mindig a nézőnek kell a megfelelő nézőpontot, az üdvözítő látószöget megtalálnia.
"Ott állok a nagy kép mellett, olyan közel hajolok hozzá, amennyire csak bírok, át az alacsony kordon fölött, az arcom szinte súrolja a festéket. Amit írni fogok róla, abból az következik, hogy jó festménynek tartom, talán azt is megkockáztatnám, hogy remekmű."
Orosz István épp az a művész, ki úgy tekint a múlt műveire, hogy magáévá alakítja, hogy új remekműveket alkosson. Ezúttal maga a művész írja a képfilozófiát.
Hozzászólások
Orosz István 1951. október
mmakademia.hu/alkoto/-/record/MMA8057
A követ és a fáraó Orosz
Dinteville kastélyában, ma egy óceán választja el őket. Tudós elemzés, értelmezési kísérlet, irodalmi fikció, és egy kortárs képzőművész írott és rajzolt jegyzetei – mindez együtt a könyv. Orosz István, Holbeinhez hasonlóan maga is gyakran dolgozott megbízásra, és az egyik festmény különös ábrázolási technikáját, az anamorfózisnak nevezett optikai illúziót többször is kipróbálta. Az sem mellékes körülmény, hogy volt alkalma parancsuralmi diktatúrában élnie, olyanban, vagy legalábbis hasonlóban, mint amely a német festőt és a francia követet Londonban, VIII. Henrik udvarában körülvette. Több, olykor egymásnak ellentmondó szál között vezeti olvasóját, elénk teszi a politika, intrika, festészettechnika és a hajdani-mai művészhétköznap varázsgömbjét, melyen át feltárul az anamorf valóság. Az anamorfizmusok legfontosabb ismérve pedig éppen az, hogy mindig a nézőnek kell a megfelelő nézőpontot, az üdvözítő látószöget megtalálnia.
"Ott állok a nagy kép mellett, olyan közel hajolok hozzá, amennyire csak bírok, át az alacsony kordon fölött, az arcom szinte súrolja a festéket. Amit írni fogok róla, abból az következik, hogy jó festménynek tartom, talán azt is megkockáztatnám, hogy remekmű."
Orosz István épp az a művész, ki úgy tekint a múlt műveire, hogy magáévá alakítja, hogy új remekműveket alkosson. Ezúttal maga a művész írja a képfilozófiát.
A követ és a fáraó Orosz
Orosz István előadása