Kihaltnak vélt földikutyák

Kihaltnak vélt földikutyák Baja közelében
 
foldikutya.jpg
 
Akár egy Magyarországon száz éve, másik ismert élőhelyén, Szerbiában pedig az 1960-as évek óta kihaltnak vélt földikutyafaj egyedei is lehetnek azok a korábban tudományos célból vizsgált ritka emlősök, amelyeket szerdán engednek szabadon befogásuk helyén, Baja közelében.
 
Vajda Zoltán, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósföldikutya ág osztályvezetője kedden elmondta: Európa egyik legritkább emlősállata a földikutya, amelynek új élőhelyét fedezték fel nemrégiben Baja mellett. A támpontot egy véletlen folytán a szakemberek birtokába került többéves, talán évtizedes fénykép szolgáltatta, amely egy földikutyát örökített meg egy vödörben. A fotó tulajdonosától megtudták, hogy az állatot annak idején Bajától keletre, egy elhagyott, valamikor katonai gyakorlótérként használt területen fogták be. Az információk nyomán a helyszínt a közelmúltban megvizsgálva a Természettudományi Múzeum szakemberei friss földikutyanyomokat is felfedeztek, majd május 8-án két példányt sikerült befogniuk az állatokból, hogy genetikai vizsgálattal azonosíthassák, mely fajba tartoznak.

Az újonnan megtalált emlősök három faj képviselői lehetnek: délvidéki (Nannospalax montanosyrmiensis), magyar (Nannospalax hungaricus) vagy szerémségi földikutyák (Nannospalax syrmiensis). Az említettek elterjedési térképe alapján a legnagyobb valószínűsége az első lehetőségnek van. Ám az sem teljesen kizárt, hogy Baja mellett a hazánkban mintegy száz éve kihaltnak tudott szerémségi földikutya egy kolóniájára bukkantak. Az elmúlt évszázadban ebből élő példány nem került elő Magyarországon, jelenleg is csak múzeumi egyedek léteznek, míg másik ismert előfordulási helyén, Szerbiában az 1960-as évek óta ugyancsak nem látták.
foldikutya4.jpg
 
Az osztályvezető hangsúlyozta: a választ a genetikai vizsgálat eredménye adja majd meg, amelyre néhány hétig kell várni. A mintavételre befogott földikutyákat azonban már szerdán szabadon engedik a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója, Boros Emil és Zsigó Róbert, Baja polgármestere jelenlétében. Egyúttal kezdeményezik a jelenlegi becslések szerint legalább félszáz földikutyának otthont adó, így országosan, sőt nemzetközi szinten is egyedülálló természeti értéket képviselő 60-70 hektáros területnek a védetté nyilvánítását.

A földikutya földalatti életmódot folytató, a vakondhoz hasonló, ám annál valamivel nagyobb, barnás színű, növényekkel táplálkozó állat. Fokozottan védett, természeti értéke egyedenként 1 millió forint. Mivel elsősorban az elhagyott, kevésbé kötött talajú, belvízmentes gyepterületeken talál ideális táplálkozási és szaporodási feltételeket, hajdani élőhelyeinek zömét a mezőgazdasági művelés, ezen belül is a mélyszántás elterjedése mára nagyrészt szétszabdalta, tönkretette. Főleg ez az oka, hogy a nemzeti park területén leginkább előforduló délvidéki földikutya világállománya mindössze 300 példányra tehető - ezek kétharmada él Magyarországon, elnéptelenedett tanyák helyén, utak mentén, elhagyott szántókon és gyepeken.
 
Aki először lát földikutyát, azt hiheti, hogy valamelyik tudományos-fantasztikus film egyik szereplőjével találkozik, hiszen ez a különleges állat elsőre valóban elég bizarr képet fest. A földikutyának (Nannospalax leucodon) nincs szeme és hallójárata sem, életének legnagyobb részét a földben tölti, ahol hosszú fogaival ássa ki az akár 100 méteres alagútrendszert, amiben él. A faj érdekessége továbbá, hogy egyedei egymással kopogások sorozatával kommunikálnak.
 
A földikutya az egyedüli olyan szárazföldi gerinces faj, mely a Kárpát-medencében alakult ki és ma is kizárólag csak itt fordul elő, tehát igazi hungarikumnak tekinthető. Magyarország jelenlegi területén az általunk ismert öt alfajukból három fordul elő. Mivel élőhelyük nem áll védelem alatt, a kihalás veszélye fenyegeti őket. Legrosszabb helyzetben a délvidéki földikutya van, ennek az alfajnak a teljes állománya nem haladja meg a 300 egyedet, ebből pedig mintegy 200 példány hazánkban él.
 
A délvidéki földikutya megmentésének nehéz, de kiemelten fontos feladatával éppen ezért nekünk kell megbirkóznunk, ugyanis az állatok eltűnése nem egyszerűen országos vagy regionális kipusztulást, hanem egy emlősfaj bolygónkról történő kihalását jelentené. Ezért nagyon fontos a napokban, Ásotthalmon indult visszatelepítési program, amelynek segítségével elindulhatunk a földikutyák megmentéséhez vezető úton.
 foldikutya3.jpg
Tájvédelmi körzet jön létre a Körös-ér mentén és a Dorozsma-Majsai homokhát déli részén a Vidékfejlesztési Minisztérium rendelettervezete szerint. A Bács-Kiskun és Csongrád megyében fekvő, több mint 2200 hektár kiterjedésű terület világviszonylatban is egyedülálló természeti értékek élőhelye. A védetté nyilvánítás nagyban hozzájárul olyan különleges természeti értékek megóvásához, mint például a fokozottan védett egyhajú virág és a délvidéki földikutya. A jelentős táji értékekkel rendelkező terület különleges növényfajoknak ad otthont – ilyen például a tartós szegfű, a homoki kikerics, a tarka sáfrány, a pókbangó –, de a térség állatvilága is egyedülálló: a nagy tűzlepkétől a vöröshasú unkáig, a bölömbikától a cigányrécéig számos védett és fokozottan védett faj él ezeken a tájakon.
 
Évek óta tartó kutatások bizonyítják, hogy a földikutya különleges fajából mindössze háromszáz példány található az egész világon, közülük kétszáz hazánkban él. A mára a kihalás szélére sodródott faj egyedeinek többsége éppen a leendő tájvédelmi körzet területén található. A Körös-éri Tájvédelmi Körzet létesítésével a délvidéki földikutya élőhelyeinek jelentős része is kiemelt természetvédelmi oltalom alá kerül. Ezzel megakadályozható, hogy a faj megsemmisüljön.

A terület védetté nyilvánítása nagyban elősegíti a Szerbiával történő együttműködést, különösen a délvidéki földikutya-populáció megőrzése terén. A határ túloldalán található Szelebényi-puszta és a Szabadkai-erdő szintén e faj élőhelye, s e területek a szerbiai természetvédelmi szervek intézkedésének köszönhetően már védettek. Legutóbb 2009-ben létesült tájvédelmi körzet a Nyugat-Mecsekben.
 
Az új természetvédelmi terület az ország déli szögletében, Kelebia, Öttömös, Ásotthalom és Mórahalom környékén jön létre, ahol a homok- és löszvidéket valamikor üde rétek, szikesedésre hajlamos buckaközök tagolták. A táj egykori arculatát ma már csak maradványfoltok őrzik. Ezek egy része helyi vagy országos védelmet élvez. A hatásosabb oltalom érdekében ezeket a területfoltokat, szám szerint tizenhármat egyetlen tájvédelmi körzetben egyesítik.

foldikutya2.jpg
A tájvédelmi körzet egy hajdani természetes vízfolyás, a Kőrös-ér nevét viseli majd. A szigetszerű természetközeli élőhelyfoltokat vagy a mély fekvés, vagy a rendkívül csekély termőerő miatt nem volt érdemes művelésbe vonni. De még ezek ősi növénytakarója is súlyosan károsodott a tágabb környezet átalakítása és a csapadék mennyiségének hosszú évek óta megfigyelhető csökkenése miatt.
 
A majdani Kőrös-éri Tájvédelmi Körzet déli területfoltjai többnyire az évtizedeken át szigorú elzártság alatt álló határsávban fekszenek. Közös jellemzőjük a buckaközök egykori vízgazdagsága. Ez annak az üledékföldtani sajátosságnak köszönhető, hogy a futóhomok itt már csak felszíni és egyre szakadozottabb, az alatta települt pleisztocén-végi lösz pedig viszonylag jobb vízzárást biztosít. Néhány kilométerrel délebbre – már a Vajdaság területén, a Palicsi- és Ludasi-tó vonalában – véget is ér a Duna-Tisza-közi homokvidék, és ott simul bele Felső-Bácska löszsíkságába.
 
A tájvédelmi körzet legnyugatibb és legnagyobb részét a kelebiai halastavak és erdők alkotnák. A természetes terepmélyedésekben kialakított halastavak vízellátása ma már nem biztosítható a Kőrös-érből. Így a nyílt vízfelületek gyakorlatilag eltűntek, a tómedrek begyepesedtek. Csapadékosabb időszakokban a tavak vize táplálékforrást biztosít a gém- és kócsagfélék részére. A telepített és természetes erdők ragadozó- és énekesmadár-állománya igen változatos. A környező természetes erdőfoltokkal is tarkított területet kaszálóként és legelőként hasznosítják. Itt található az egyhajú virág és a tarka sáfrány legnagyobb hazai állománya.
 
forrás:  richpoi, 2013 május 29, szerda