A halasi csipke

Nemrég jártam Kiskunhalason, ahol csodálatosan szép csipkéket láttam, melyekhez, mint mondták, manapság Egyiptomból szerzik be a fonalat.  Itt küldöm ennek a hungarikumnak rövid történetét. 
 
A halasi csipke híre méltán vetekszik a brüsszeli csipkével, pedig története viszonylag fiatal. A magyar háziipari mozgalom keretében jött létre. Ez Európa számos többi országához hasonlóan a századfordulót megelőző években a művészi ipar színvonalának emelését, a nemzeti jelleg megőrzését tűzte ki célul. Kapcsolódott hozzá a korabeli iparművészet másik fő célkitűzése, a modern európai irányzatok megismertetése, és beépítése a hazai művészeti életbe. A halasi csipkevarró műhelyt Dékáni Árpád (1861-1931) alapította, és kezdetben Markovics Mária (1875-1954) készítette el a népi motívumokból merítő kompozíciókat, ill. az ő vezetésével a halasi asszonyok dolgoztak rajtuk. Népi jellege alapján a csipkét ezért is sorolják a népművészet körébe.
 
A csipkék első bemutatkozása a Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán 1902-ben történt, amikor Dékáni Árpád az "eredeti magyaros mintákkal, új technikával" készült halasi csipkét kiállította. A sikert továbbiak követték: A csipkevarró műhely termékei 1904-ben a St. Louisi Világkiállításon grand prix díjat nyertek, 1905-ben a velencei kiállításon is nagy feltűnést keltettek, majd 1906-ban a milánói nemzetközi kiállításon megint nagydíjjal tűntették ki a bemutatott darabokat. Sikereket aratattak aztán Párizsban és Londonban is 1908-ban ill. 1910-ben. Londonban a The Studio terjedelmes cikket írt róla bőséges képanyag kíséretében.  
 
Kezdetben Dékáni Árpád tervei szerint készültek. Mintakincsét 3 csoportba szokták osztani: 1. virág- és levélmintás, 2. állatalakos, 3. figurális, népviseletbe öltözött parasztalakokat ábrázoló csipkék. A népi motívumokon a szecesszió hatását is érződik. Távozása után (1906) a műhely művészeti vezető nélkül maradt, és pénzhiánnyal küszködött, melyből 1911-ben sikerült kilábalni, amikor Tar Antal irányításával az Iparművészeti Iskola oldotta meg a nehézséget. A korszak csipkéi ekkor is a szecesszió jegyében készültek egészen a világháborúig, amikor Tar Antalt is behívták katonának. Vladivosztoki hadifogságából visszatérve Tar Antal ismét talpra állította a halasi csipkét, melynek tervezéséhez ekkoriban már jelentősen hozzájárult Stepanek Ernő (1881-1934) is. Őt a rokokó és a régi magyar hímzések ihlették, melynek motívumait a mértani formákhoz közelítő stilizálással jelenítette meg.
A 30-as évek eleje ismét válságos időszak volt, melyből dr. Fekete Imre halasi polgármester mentette meg a csipkét. Nem csak népszerűvé tette, hanem azt is elérte, hogy a technika védelmében a Kereskedelmi és Iparügyi Kamara 1934 tavaszán felvette áruvédjegylajstromába. 1935-ben pedig megszületett a város címeréből a halasi csipke védjegye: három egymáson keresztbe fektetett hal. A következő évben már világmárka lett a "magyar Brüsszel egyszerű fehérnépének pompás kézimunkája". Ekkor már számos tervező dolgozott a műhelynek, melynek vezetői Pongrácz Margit és Tar Antal voltak. Szükség is volt rájuk, mivel nagy állami megrendelések érkeztek, és a külföld is bőségesen igényelte a csipkét. 1937-ben a párizsi Nemzetközi Kézműipari Kiállítás nagydíját nyerték el a Pongrácz Margit tervezte "Hatállatalakos" csipkével, megelőzve a brüsszeli csipkét.
A 2. világháború súlyos csapást jelentett, bár kezdetben még némi siker koronázta a munkahelyek megmentését is célzó próbálkozásokat - 1940-ben a VII. Milánói Nemzetközi Iparművészeti kiállításra érkezett csipkék Diploma D'onore oklevelet kaptak - az üzemet 1942-ben mégis be kellett zárni, és Markovits Máriának minden igyekezete ellenére a Csipkeház kincseinek csak egy töredékét sikerült megmentenie a háborús pusztítástól. A háború után a csipkekészítés felélesztése sem ment könnyen. Ebben Boglárfalvyné Bakos Gizi vállalt oroszlánrészt, mint a Csipkeház vezetője. 1949-es Budapesti Őszi Nemzetközi Vásáron már díszoklevelet kaptak, melynek hatására 1950-ben, Sztálin születésnapjára 150 cm átmérőjű terítőt és az 1952-ben Rákosi Mátyás 60. születésnapjára újabb terítőt rendeltek náluk. Ebben az évben alakult meg a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet is, mely felújította a műhelyt és megkezdte a betanításokat. 1957-ben 542-en dolgoztak itt, és részlegei működtek Kiskunmajsán, Soltvadkerten, Jánoshalmán és Kecelen.
A háború utáni első külföldi szereplése az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon Molnár Béla terveivel nagydíjat nyert, ennek ellenére a halasi csipkét csak a híre éltette, és mivel nem nyújtott megélhetést a betanult csipkevarróknak, számuk folyamatosan csökkent. 1964-re csak tizenketten készítették a 40 féle díszítő öltést alkalmazó világhírű halasi csipkét. Ennek ellenére az 1965-ös Budapesti Nemzetközi Vásáron a halasi csipke első díjat nyert, és több más kitüntetést is kapott. A korábbi minták mellett Molnár Béla, Nagy Kálózi Lili és további művészek modern terveit is kivarrták. A 70-es évekbenaytán új tervek hiányában a régi minták kivarrását új díszítőöltésekkel tették változatossá, majd 1976-ban "a hazai modern művészet reprezentálására és korszerű termékek tervezésére alkalmas tervek készítése céljából" tervrajzpályázatot írtak ki. 1977. január 26-tól, a Népművészeti Tanács a halasi csipke készítését önálló népművészeti ággá minősítette. Világhíre ellenére, a halasi Csipkeház ekkor is létéért küzdött, szinte a kiállítások éltették.
1992 óta a Halasi Csipke Alapítvány sikeres pályázatokkal és sok munkával felújította és kibővítette a Csipkeházat, összegyűjtötte a dokumentumokat, múzeumi kiállítást rendezett, és több Csipke Világkiállítás is nyílt szervezésében. Idén április 23 és május 9 között rendezték meg a XI. Nemzetközi Csipkefesztivált, mely alkalomból egy japán kimonó kiállítás is látható volt, amely bemutatja a kimonó készítését, hímzését és a különböző japán textíliák díszítési eljárásait.
 
A csipke elkészítése rendkívül sok időt vesz igénybe, mivel aprólékos kézimunka, melyet szinte pókháló vastagságú fehérítetlen, erősen sodrott len cérnával varrnak. Éppen ezért grammonkénti értéke az aranyéval vetekszik. A korai időkben (1911-ig) színes fonallal is dolgoztak, és a fémfonallal is próbálkoztak.
 
A csipkék több mint 60-féle öltésmintával készülnek, melyekből 24 elkészítésének a titkát csak a 14 halasi csipkevarró ismeri. A technika jellegzetessége a kontúrok hangsúlyozása. Az előrerajzolt csipkemintát több rétegből álló, kereten kifeszített vászonra rögzítik a csipkerajz fonákjával felfelé, majd a rajz vonalán folyamatos ún. kontúrszálat vezetnek végig, amelyet vékony cérnával szorosan az alapra varrnak. Ez a kontúrszál tartja össze a csipkét. Miután tehát ezt körbehurkolták, a motívumokat stoppolásos technikával (szövőöltés) a rajz alapján kitöltik. Ez domború, leheletfinom batiszt benyomását kelti. Az öltésminták fokozatosan bővültek. Kezdetben a hurok és szövőöltést pálcikához hasonló, vagy hálószerű kapcsolás egészítette ki, néha pókolással bővítve. A szabadon maradt részeket az öltésminták valamelyikével töltik ki. Kezdetben csak 10-15 ilyen összekötőöltést alkalmaztak, melyeknek olyan neveket adtak, mint például kunfátyolos, harmatcsepp, hópehely, darázsfészek, borsószem. Amikor elkészültek vele, a csipkét gondosan lefejtik a mintarajzról. Az erősebb kontúrú oldal lesz a színe.
A csipke mintakincsének az alapját ma is az elmúlt évszázadban készült tervek alkotják, melyeket az eredeti motívumokat ötvözik újabb és újabb kompozíciókba, és bővítik az egyéni megrendelések igényei szerint.
 
A halasi csipkét és történetét a Csipkemúzeum mutatja be Kiskunhalason, a Csipkeház, melyet 1936-ban alapítottak a Csipkeszövetkezet gyűjteménye és a csipkevarró üzem számára, és 1994-ben sikerült felújítani. Ekkor helyezték el előtte a „Csipkevarrók" szoborkompozíciót, melyen Barta Károly és Mózer Ilona az alapítókat örökítette meg. A műhely a Múzeum mellett működik, és a múzeumlátogatás során ide is be lehet tekinteni. Látni, amint a megrendelésekre készítik a csipkéket, melyek között éppen úgy megtalálhatók a korábbi munkák másolatai, mint az új tervek.

Irodalom:

Csorba Tibor: A halasi csipke multja-jövője, Kiskunhalas 1903.
Sütő József: Halasi Csipke ismertető, Kiskunhalas 1936.
Erdei Ferenc: Futóhomok. A Duna-Tiszaköz földje és népe, Budapest 1937.
Janó Ákos - Vorák József: Halasi Csipke. Kiskunhalas 1969. 
Lengyel Györgyi, Kiskunhalas a csipke városa, Kiskunhalas 1982.
Pat Earnshaw, Outlines and Stitches: A Guide to Design with Special Reference to Halas Needlelaces, Shamley Green / Gorse Publications 1992.
László Emőke-Pásztor Emese-Szakál Aurél: Halasi csipke (Halas Lace), Kiskunhalas 1996 és 2000.

és

http://www.csipke.halas.hu/hu/tortenet/csipke.htm
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=orsi1&pid=2118
http://www.halasicsipke.hu/tortenet_hun3.html

 

 

Állatalakos terítő Bazala Béláné 1916 ¤60 cm
Részlet a kiállításról
Részlet a kiállításról
Részlet a kiállításról
Részlet a kiállításról
Csipkevarrás
"Nagy pávás" terítő, tervező: Zseny Krisztina, 1931. Kivitel:1967
"Szíves" lepke, terv: Demjén Júlia,1930-as évek
Oroszlános címer, terv: Pongrácz Margit, 1935
"Pávás" legyezőcsipke, terv: Dékán Árpád, 1903
Halasi csipke. Csipkeház és Csipkemúzeum
Vadrózsás terítő Stepanek Ernő 1930 25,5x17 cm