Thotmesz művészeti műhelye / KONTAKT Rádió (87,6 MHz)

 

Nebamon sírjának freskói, melyeket száraz gipszrétegre, földfestékkel készített az „egyiptomi Michelangelonak” becézett művész.

 

A British Museumban 1821 óta 11 művészi kivitelű freskótöredéket őriznek a thébai Nebamon sírjából, mely a tulajdonos feleségének neve (Hatsepszut) alapján, mely a mocsári madarászat jelenetében is fennmaradt, feltehetően Hatsepszut fáraónő uralkodása alatti időben készülhetett. Tíz éves restaurálás után, 2009 januárja óta láthatók Nebamon rekonstruált sírjába beépítve. Ha valaki nem jut el Londonba, hozzávetőleges képet az interneten tehető virtuális 3-D sétával nyerhet. 

 

Az egyik, talán leghíresebb festmény a marhák és libák számbavételét ábrázolja. Itt a jelenet bal oldalán magas háttámlás, összecsukható széken ül Nebamon, vele szemben a felvonultatott állatok sorakoznak élénk összevisszaságban, hangosan gágogva és bőgve, legalábbis az állatok mozdulatai, tartása és elhelyezkedése ezt az érzést kelti. Négy sávban ábrázolva, nagy tömegben hajtják őket az előttük ülő gabona-számláló, királyi írnok elé. A jelenetben több helyütt, ma már erősen hiányos feliratok, a korábbi dokumentáció felhasználásával, a számbavétel emberi tényezőibe is bepillantást engednek.

 

Magának a nagyúrnak a feje körüli szöveg arról szól, hogy odaviszik hozzá az adókat a maga és a felesége részére – aki biztosan nem szerepelt a jeleneten, mivel a színes négyszögekkel díszített zárótag közvetlen mögötte helyezkedik el.

 

Vele szemben, lényegesen kisebb méretben egy írnok olvas fel neki hosszú papirusztekercsből, mögötte duplasorban jönnek a parasztok. Az adózók között többen is igyekeznek a rendet fenntartani. Így például a második sorban a földre boruló emberek mögött ülő egyik ember vállára teszi a kezét egy éppen felé hajoló másik férfi, és, mint az elé festett oszlop hieroglif jelei elárulják, „Ülj le, ne beszélj!” szavakkal inti rendre. Előttük, a sor alsó részében egy másik paraszt fonott kosarakba ültetett libákat hoz. Ő már másodszor jött el, mint a feje felett olvasható, „másodszor tette a megifjodást”, ami talán arra utal, hogy második költést hozza urának. Érdekes a mögötte nagy csapat libát hajtó pásztor beszéde is: „Ne siettesd két lábad a libák alatt, amíg (nem) hallod, hogy neked (szólnak). Nincs semmiféle (más) idő a mondandódnak.” A felettük levő sáv erősen töredékes, így nem állapítható pontosan meg, mit is ábrázolt, de itt is látszik, hogy libapásztorok gyűltek össze, és a lábak iránya alapján a libák rendezésén kívül egy feléjük forduló, feltehetően írnokhoz szólhatnak.

 

Az alsó sávokban a marhapásztorok csoportosulnak. A felsőben egy ember éppen leborul a vele szemben álló feltehetően írnok előtt, míg három társa állva marad. Mögöttük fekete, vörös és fehér marhák sora tülekedik. Hasonlóan jönnek a marhák a legalsó sávban. A hullámos szarvú marhák pásztora kezével előre int, a meggörnyedt líra szarvú marhahajcsárnak. Neki a következő szöveget adja szájába a felirat: „Menj, haladj! Ne beszélj a kegyes előtt! Az emberek beszéde az ő utálata. Helyesen cselekszik, nem hanyagol el semmilyen beszámolót. Menj csendesen, rendesen! Nem tesz kivételt az embereknél. Ismer ő minden alkalmat, az írnok, [Amon] gabona-számlálója, [Nebamon].” A sor elején itt is egy áttetsző ruhás írnok volt, akinek csak a törzse látható. Ennek mérete alapján azonban, feltételezhetően az alsó libás sorhoz hasonlóan, ez a sáv is osztott volt.