I. Kaleidoszkóp / kiállítási hírek

II. Bemutatjuk / Nem múlt el nyomtalanul - Vác, Tragor Ignác Múzeum

 

Forró Katalin – a Tragor Ignác igazgatója, történész

Füredi Ágnes – a Pest-Megyei Múzeumok Igazgatósága régésze

 

 

Győr, Xántus János Múzeum (Széchenyi tér 5.)  

Patkó Imre újságíró, művészettörténész gyűjteménye több mint 1000 művészeti alkotást foglal magában. A Vastuskós-házban tekinthető meg az ázsiai, óceániai, ausztrál és afrikai néprajzi és iparművészeti tárgyegyüttessel együtt. Most, az egyedi és sokszorosított grafikákon keresztül, a magyar grafika története kísérhető figyelemmel az 1920-as évektől a 60-as évek közepéig. Ezt részben jól ismert, klasszikus alkotók munkái, részben az új utakat kereső tehetséges magyar művészek alkotásai teszik lehetővé – köztük számos külföldre szakadt, elsősorban Párizsban élő és munkálkodó magyar mű segítségével. 

 

Budapest, Országos Széchenyi Könyvtár (Budavári Palota, F épület) 

A művésznő felvételeivel szobrok és ünnepi események megörökítésével az idő fogalmát, az idővel kapcsolatba hozott szimbólumokat, fogalmakat, kulturális kódokat jelenít meg a fotóművészet formanyelvén. Képei érzékletesen, az intellektuális énre hatnak, úgy idézik a múltat és fejezik ki az idő múlásához kapcsolódó gondolatait.

 

Budapest, Országos Széchenyi Könyvtár (Budavári Palota, F épület) 

A tárlaton Szabó Zoltán (1912-1984) életén, és életművén keresztül nem csak egy hazáját féltõ, felelõsen gondolkodó író életének mozzanatai, szellemi formálódásának háttere ismerhető meg, szociális empátiájával, tényszerű, szociográfiai munkásságával, mely a falukutató mozgalom egyik vezéralakjává tette, hanem a 20. század mozgalmas, története, társadalmi és ideológiai változásai is megfoghatóvá válnak, és az a „szellemi honvédelem”, melyre a változó viszonyok között is – egyik véglet felé sem elhajolva, megtartva az egyensúlyt – írásaival folyamatosan buzdított. Emigrációja következtében, mint Hegedüs Géza írta róla a rendszerváltás hajnalán: Lehetséges, hogy irodalmunk egyik halhatatlan klasszikusa, de már most - halála után néhány évvel - is alig tudnak róla az olvasók.

 

Kecskemét, Cifrapalota /Kecskeméti Képtár és Kiállítóhely (Miklóstelep, Rákóczi út 1.) 

A kiskunhalasi Thorma János Múzeum névadójának, aki pályafutását 1887-ben Budapesten Székely Bertalannál kezdte, majd 1888-ban a müncheni Hollósy-iskolában és 1889-ben a Bajor Királyi Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait, a művészetét bemutató tárlat a realista és 1848-49 eseményeit megörökítő képek mellett jelentős mértékben merít a mester impresszionista korszakából. A több mint 60 alkotás között hazai művek, és német meg román múzeumi anyag is megtekinthető. A tárlat egy kiállítás sorozat része, ugyanis Nagybányán (lakóhelye, augusztus 9-től közel 35 kép), majd Kiskunhalason (szülővárosa, augusztus 17-étől 25 mű) ill. ősztől Münchenben, Stuttgartban és Berlinben is bemutatják festményeit. A záró tárlat pedig a Nemzeti Galériában 2013 februárjában nyílik.

 

Százhalombatta, Matrica Múzeum (Gesztenyés út 1-3.) 

A világméretű, The World At Night nevű kezdeményezés keretében Százhalombattára érkező asztrotájkép-kiállításon az UNESCO-világörökségek a magyar tájakkal együtt szokatlan formában jelennek meg: sötétben, a csillagos alatt. A vándorkiállítás a 32 tagot számláló asztrotájkép fotósokat tömörítő TWAN magyar tagjának, Ladányi Tamásnak a jóvoltából látható. A Csillagászat Nemzetközi Éve (2009) alkalmából létrejött tárlat Párizsból indult, több mint harminc országba jutott el, és itt újabb, csillagászati és földrajzi szemléletű éjszakai képpel bővült.

 

Százhalombatta, Matrica Múzeum (Gesztenyés út 1-3.) 

A SAX (Százhalombatta Archaeological Expedition, azaz Százhalombattai régészeti feltárás) 1999 óta átfogó nemzetközi kutatást végez az Emergence of European Communities (azaz az Európai Társadalmak Kialakulása) projekt részeként, a bronzkori társadalom jobb megismerése érdekében. Jelen tárlaton egy ásatási szelvény modellje is látható a leleteken, a hozzájuk tartozó magyarázó szövegeken, modelleken és képeken kívül, és bemutatják a régészeti feldolgozó munkát, annak módszereit, eredményeit. Betekintést lehet nyerni olyan tudományterületekbe, mint az archaeobotanika, az archaeozoológia, és a régészeti talaj-mikromorfológia vagy a restaurálás.

 

Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum (Széchenyi u. 9.) 

Tóth Pál (Pécs, 1952 – ) Balázs Béla-díjas animációs filmrendező és animátor, aki Az idő urai, a Mézga család vagy a János vitéz fázisrajzolójaként és animátoraként vált ismertté, 1996-ban saját stúdiót alapított, ahol háromdimenziós számítógépes animációs technikával egyedi és sorozatfilmeket készít. Most 7 filmjét LCD képernyőn, a 3D-s animációk munkafázisait pedig falra erősített állóképek formájában lehet megtekinteni. Az érdekes és játékos tárlat az újonnan felfedezett vizuális anyanyelv effektjeivel és látványvilágával közvetíti a Paja Film gondolatait.

 

Békéscsaba, Munkácsy Emlékház (Gyulai út 5.) 

A Bereczki Imréről elnevezett múzeum helytörténeti és a kulturális élettel kapcsolatos emlékeket őriz hatalmas régészeti anyaggal. Ebből épitkezik történeti tárlata, melyhez néprajzi kiállítás társul az egykori ványai, sárréti életmódot felidézésével, a pásztor élet tárgyainak bemutatásával. Évente több időszakos kiállítást rendeznek saját, illetve különböző alkotók, gyűjtők anyagából.

 

Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (Korona tér 1.) 

Haranghy Jenő életművéből a vendéglátás- és idegenforgalmi - elsősorban debreceni, budapesti, parádi szállodákat díszítő műveiből látható válogatás, köztük négy pannó, melyeket 2012-ben a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiuma támogatásával restauráltak: Csokonai Vitéz Mihály Búkergető című versének illusztrációja a Bunda Sörözőből, és három további alkotás a budapesti Britannia Szállóból.

 

Budapest, Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ (Attila út 93.) 

A Székely Ház Közhasznú Alapítvány szervezésében nyílt kiállításon mai erdélyi képzőművészek mutatkoznak be.

 

Füleki Vármúzeum (MsU Fiľakovo, Radnicna 25.) 

A különbözõ kontinenseirõl származó több mint 400 pipa a Füleki Vármúzeum, a besztercebányai Közép-szlovákiai Múzeum, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum, a Szlovák Nemzeti Múzeum túrócszentmártoni Néprajzi Múzeuma, a selmecbányai Szlovák Bányászati Múzeum, a nyitrai Történelmi Pipa Klub, valamint Jozef Šteffek és Kolton Erik magángyûjtõk gyûjteményeibõl származik.

 

Veszprém, Lackó Dezső Múzeum (Török Ignác u. 7.) 

A Múzeum a Könyv 2012-es városa, Jereván kapcsán ősi örmény kéziratokat, könyveket, imakönyveket mutat be, és ismerteti az örmény könyvnyomtatás történetét, valamint az ország viharos történek mind a 13 fővárosát. A korabeli környezetet Ashot Baghdasariyan, neves örmény szobrászművész kisplasztikái szemléltetik. Ezek a bronz domborművek készitsésekor a művész megmunkálás közben felszaggatja a rétegeket, durva szakadásokat, repedéseket, ráncokat, szoros csomókat és göröngyöket kialakitva hozza létre sajátos műveit, melyek középpontjában mindig a tettrekész ember áll.

 

Debrecen, Tímárház (Nagy Gál István u. 6.) 

A négy fényképész (Illés Gábor, Károlyi Gábor, Máthé András, Süli István) közös bemutatóján Erdély szinte valamennyi tájegységét feltűnik. A természeti szépségek, a székelyek ma is jellegzetes hagyományápoló életmódja alkotják a fő témákat. A tárlatot egy-egy tájegységre jellemző viseleti darabok egészítik ki, melyek Molnár Tiborné hímző népi iparművész gyűjteményéből származnak.

 

Pécs, Janus Pannonius Múzeum (Rákóczi u. 15.) 

A több száz különleges korsó a Söröskorsó és Pohárgyűjtő Egyesület egyedi példánya. Velük együtt sörfőzéshez és fogyasztáshoz kapcsolódó archív felvételek, dokumentumok és plakátok láthatók a tárlaton a múlt század első negyedéből. Velük együtt megismerhető a pécsi sörfőzés története, az üvegből, kerámiából, fémből, agyagból készült, különböző űrtartalmú műtárgyak pedig mesés történeteket mesélnek az oldalukra festett mitikus lények szimbolikus kavalkádjával, és további gazdag motívumkincsükkel.

 

Miskolc, Herman Ottó Múzeum (Papszer 1.)  

A magyar cserkészet hivatalos megalakulásának 100. évfordulóján nyitott kiállításon az ökumenikus jellegű, nyitott és demokratikus szemléletű ifjúsági társadalmi szervezetként létrejött Magyar Cserkészszövetség történetét vázolták fel javarészt az 1912-1948 közötti időszakból, előtérbe helyezve a helyi vonatkozásokat. Ez természetes is, hiszen a kiállítás törzsanyagát a múzeum saját cserkészcsapatának örökségeként fennmaradt tárgyak és dokumentumok alkotják, melyeket tudatos gyűjtéssel bővítenek. Bemutatják azonban számos személy és más cserkészcsapat relikviáit is, közöttük a diósgyőri 750. sz. Nagy Lajos király cserkészcsapat eredeti fényképeit, és országosan is egyedülálló csapatzászlóját, valamint Márton Lajos festőművész és cserkész-grafikus hagyatékát. 

 

Budapest, Osztrák Kulturális Fórum (Benczúr u. 16.) 

A kiállítás középpontjában az egész testet eltakaró muszlim öltözet, a burka áll. Az „Új Monarchia” jegyében egyesült osztrák, magyar, arab és török származású fiatal művészek számára ez az iszlám kultúrkörben alapvetően vallási és politikai szimbólumnak számító ruhadarab mind ideológiailag, mind a művészi megközelítés módját tekintve egészen eltérő jelentésekkel bír – a kiállítás elsősorban a nyugati szekularizált társadalmak különböző értelmezési paradigmáival szembesíti a látogatót.

 

Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Vajdahunyadvára) 

Az autodidakta, naiv festő (1973 Ózd - ) művein az élő folklór motívumai tűnnek fel a vidéki élet, a falusi lét képeinek egyszerű megjelenítésében. Ugyanakkor a természet elvont formavilága is hangsúlyos helyet kap - virágpollenek, növényi levelek - sajátos látásmód szerint rendeződnek örvénylő kavargásba, vagy szelíd vízióba, de akár egy magzat alakjába is. Az absztrakt, modern festményeken három szín kombinációi dominálnak. Ősi technikára nyúlik vissza a négyzetrács alkalmazása egyes képeken.

 

Budapest, Klébelsberg Kultúrkúria (Templom u. 2-10.) 

A nemzetközileg jól ismert, impresszionisztikus hagyományokból merítő transzavangard festőművész (1958-) legújabb munkáit mutatja be a tárlat. Jellegzetesen széles gesztusok, lágy, alakvesztett formák és jelszerű motívumok keverednek festményein. Éppígy ötvöződik rajtuk a valóság és a képzelet is. A nagyméretű festményeken a harsány vörös, a piros, a lila, a sárga és az arany színek dominálnak.

 

Miskolci Városi Galéria és Művészeti Múzeum (Rákóczi Ferenc u. 2.) 

A belsőépítész, formatervező (Rudabánya, 1924 – 2011) mester számos díj és kitüntetés birtokosa, igen széles területen alkotott – bútoroktól a hajókon át a televízió és rádió területén sok helyen ott hagyta kéznyomát. Bár névtelenül, de az utca embere számára is jól láthatóan, balatoni mentőhajó, úszódaruk, kiállítási pavilonok, irodaházak, a Batthyányi téri HÉV végállomás, a győri víztorony … is őrzik tevékenységét. Közgyűjtemények között a Törley Pince Múzeum tanúskodik tevékenységéről.

 

 

Budapest, Szépművészeti Múzeum (Dózsa Gy. u. 41) 

Pieter Bruegel kora. Németalföldi rajzok a 16. századból – 2012. június 14. – 2012. szeptember 16.
Németalföldön a történelmi eseményekkel együtt a művészet is jelentősen átalakult ebben az időszakban. Az emberközpontú értékrend előtérbe kerülése jól érződik a rajzművészet nagy alkotásain, még a gazdag és változatos tájábrázolások sorozatain is, mint például Pieter Stevenstől, Paulus van Vianentől, Frederick van Valckenborchtól, a „Budapesti vázlatkönyv mesterétől”, és Anton Miroutól származó munkákon. Jele3n kiállításon szerepelnek olyan ritkaságszámba menő figurális lapok, amelyek mesterétől csak kevés rajz ismeretes a világon. Ilyen specialitás pl. Michiel Coxcie „Trionfi” (diadalmenet) sorozata, Cornelis Engebrechtsz egy vázlatkönyvől származó tanulmánylapja, Frans Floris korai, allegorikus, illetve mitológiai rajzai, vagy Egidius Sadeler vörös kréta tanulmánya a római Palatinus dombról. …

 

Az immár hagyományossá vált Múzeumok Hosszú Éjszakáján éjszaka idején is látogathatók a kiállítások, sőt Budapesten és vidéken számos múzeum rendez különleges programokat is. Érdemes alaposan tájékozódni!  

 

 

Nem múlt el nyomtalanul; Honfoglalás kori leletek Pest megyéből című régészeti kiállítás – 2012. május 11- 2012. július 15. 

A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának honfoglalás kori leletanyaga jelentős leletekkel bővült az utóbbi időben, köztük két évvel ezelőtt egy, Bugyi község határában feltárt sír aranyozott ezüst tarsolylemezével és öltözetet díszítő veretekkel. A tudományos jelentőség mellett a példa értékű, helyi civil kezdeményezés és támogatás teszi különlegessé az itteni feltárást. A tárlaton, mely a kulturális örökségvédelem és a régészeti munka folyamatába is betekintést enged, a korszak régebbi emlékeit is bemutatják. Az anyag egy változatos, több kisebb csoportra oszló, saját hagyományokat követő közösségekben élő népességre enged következtetni, melyek között a legkülönbözőbb társadalmi rétegek is megtalálhatók. Bár a kiállított emlékek zöme temetőből származik, az utóbbi időben egyre több ismeretet szerzünk a településekről és a bennük folyt életről is.

 

 

Az ország egyik legrégebben alapított múzeuma található Vácott, hiszen itt a műtárgyállomány gyűjtését már 1881-ben megkezdték, és nem sokkal később megalakították a Váci múzeum és régészeti bizottságot. 1896-ban megalakult a Váci Múzeum Egyesület, és 1898-ban Bauer Mihály házában a múzeum is megnyílt. Az intézmény jelenlegi névadója 1906-ban került az élére, és 1941-es haláláig lelkesen vezette az itt folyó munkát, és dolgozott a kiadványokon. A háború után ismét kinyitó Múzeum tárgyait 1951-ben újraleltározták. 1963-ban a Pest megyei múzeumok Igazgatóságához csatolták, és gyűjteményeit szétválasztották. Az 1952-től Vak Bottyán Múzeumként működő intézmény 1990-ben Tragor Ignác nevét vette fel. Az időszakos kiállításokat a Görög Templomban rendezik, melyet 1963-ban vásároltak meg a Múzeum számára. Irodái, raktárai és műhelyei 2003 óta a kiállítóhelyként működő Papneveldéből önálló helyre költöztek.

Jelentős régészeti, történeti, néprajzi és kortárs képzőművészeti gyűjteményt őriz. Kiemelkedő gyűjtemény-együttes a régészeti anyag, és a váci Domonkos templom kriptájából származó koporsó, textil, és temetkezési melléklet-anyag.