Ilyenkor, a kellemetlen, ködös, esős, barátságtalan őszi napokon óhatatlanul is felmerül bennünk a kérdés, miért is nem repültünk el „délre” a madarakkal, hogy ott vészeljük át a csaknem fél évnyi hideg időt. Ha jó sorsunk aztán –akár 1-2 hétre is- lehetővé teszi ezt, a sivatag szélén, de akár a nagyvárosokban is, ismerős tollas szomszédokkal találkozhatunk, akik vagy Egyiptomban telelnek, vagy átutazóban pihennek meg az országban.
De kik is ők ?
A füsti fecske :
A fecskék azért kerültek nálam az első helyre, mert 2010 a „fecskék éve”
 |
A füsti fecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, mellénye és homloka élénk rozsdaszínű. Nem csak szép, de hasznos madár a repülő rovarok, levéltetvek nagy ellensége. Áprilistól szeptemberig lakik nálunk, és itt költi ki párjával csésze alakú fészkében 4-6 fiókáját. Jellegzetes „tszvit-tszvit-tszvit” hívóhangját ősz táján egyre gyakrabban halljuk, hogy miután elrepültek, ismét fél évet várjunk megjelenésükre
|
A gólya :
 |
Mi azt hisszük, hogy „magyar madár”, pedig szinte egész Európában honos (kivéve Skandináviát, a Brit-szigeteket és Olaszországot). A párok a költési időszakra állnak össze, és a hím választja a tojót. A gólyák a megközelítőleg 1 méter átmérőjű fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik. Ha nyár elején azt látjuk, hogy a fészekben csak egy gólya álldogál, ne ijedjünk meg: a hímek az előző évi fészek csinosítására már pár nappal korábban megérkeznek
|
 |
A fürjek tavasszal április végén, május elején érkeznek, az őszi vonulásuk augusztus végén indul és szeptember végén, október elején fejeződik be. Táplálékuk a rovarok, magvak, bogyók és zsenge hajtások. Aratáskor a kipergett gabona magvakat is összeszedik, ezzel kárt nem tesznek, viszont a rovarirtással nagy hasznot hajtanak. Fő táplálékuk évi átlagban 86,3% növényi és 13,7% állati eredetű. Magyarországon védett (nem vadászható) faj.
|
A gyurgyalag, szalakóta, búbosbanka :
 |
Európának ez a három egzotikus madárfaja hidegnek találja a mediterrán telet. Nyáron szívesen időznek nálunk, hiszen elég meleg van ahhoz, hogy ezek a rovarevő specialisták elegendő táplálékhoz jussanak. A búbos banka nem veti meg a kisebb gyíkokat sem A gyurgyalag a házi- és vadméhekre, darazsakra specializálódott. Fiókáinak óránként akár ötvenszer is visznek táplálékot. Ennek persze a méhészek nem nagyon örülnek, de a darázscsípéstől mindenesetre megmentenek bennünket.
|
Mindössze arra szolgál, hogy higgyünk a szemünknek, ha „itthoni” madarakat vélünk látni az egyiptomi kék égen.
…és hogyan tették meg az utat ?
Pár éve felröppent a hír egy fecske szállítmányról, amely, a különösen hideg idő miatt, repülő rakományaként érkezett Afrikába. Tudományos körök szerint ez „kacsa”, és a madarak többsége különben sem tudná ezt a kényelmes utat választani.
…pedig sokan vannak: Európából és Ázsiából Afrika felé több mint 200 faj ötmilliárd egyede vándorol rendszeresen Afrikába.
A fecskék lassan haladnak dél felé, otthon érzik magukat a levegőben: röptükben vadásznak. Végcéljuk Dél-Afrika, a nagy aranylelőhelyek vidéke.
A fehér gólya hosszan köröz a magasban, kihasználva a meleg áramlatokat, majd sikló repülésben keresi a következő áramlatot. Ezért repülnek mintegy 500 m széles frontban. Ha valamelyik madár rátalál a termikre körözni kezd, és a többi csapattag haladéktalanul követi.
A fürjek kisebb társaságokban a földön futva és rövid távolságra repülve szoktak vonulni. Vonuláskor a szeles idő sokat elpusztít közülük.
A szalakóta vonulása közben keresi a zivatarok nyomán feléledő zöld területeket, de a messziről is látható sötét viharfelhők és villámok elől továbbrepül dél irányba.
A példákat még hosszan sorolhatnánk, mind azt mutatva, hogy ahány ház, annyi szokás: Némely fajok lassan, és a partok mentén, mások gyorsabban, és főként a tenger felett repülve teszik meg vándorútjukat. Egy biztos, ha azután a következő év elején, amikor tavaszt éreznek, ismét felkerekednek, hogy zordabb, de mégis az otthont jelentő tájakra repülnek, és fajuk újabb nemzetségével gazdagítsák az élővilágot, mindnyájunk nagy örömére.
Remélem, hogy ezzel a pár sorral ha már kívülről nem is, de legalább a szívekbe egy kis meleget tudtam csempészi, és többet megtudhattunk alkalmi szomszédjainkról.
A következő írás pedig foglalkozzék majd az itthon maradottakkal. Kik ők, és hogyan segíthetnénk kölcsönösen egymáson télvíz idején.