Az aranyközépút és a víz
Az utóbbi időben sokszor találkozni vízzel kapcsolatos egészségügyi tanácsokkal, és rendszerint a bőséges vízfogyasztás szükségességére hívják fel a figyelmet. Ezért is figyelemreméltó, amit ma reggel találtam. A New Scientistban megjelent cikk szerint a napi 2,5 – 2 l vízfogyasztási ajánlás feltehetően egy, az Egyesült Államok Kutatási Tanácsának (NRC) 1945-ös ajánlásán alapul, ám annak csak egyik felét őrizte meg. A hiányzó részben olyan körülményekre hívják fel a figyelmet, mint a nap közben végzett fizikai munka mennyisége, az izzadás mértéke, egyéb táplálékok nedvességtartalma.
Ennél a pontnál persze újfent sok és sokféle nézet uralkodik világszerte. Heinz Valtin, az amerikai Darthmouth Orvosi Egyetem vese specialistája például úgy találja, hogy nincs különbség a vízfelvételben a koffein tartalmú italok és a sima vizet fogyasztók esetében, és elegendő tea, tej, gyümölcslé vagy egyéb folyadék bevitelével éppúgy megoldhatjuk folyadékigényünket, mint a tiszta vízzel. Ezzel a hazai dietetikusok is rendszerint egyetértenek. A víz kérdése azonban már problémásabb. Mit értünk alatta?
Tiszta víz – persze nem kémiai értelemben értendő, mivel az szervezetünkbe kerülve számos létfontosságú anyagot elvon tőlünk, és ezzel komoly hiánybetegségeket idéz elő. Csak zárójelben: vannak azért olyan betegségek, amikor a desztillált víz kifejezetten előnyös, de ezt kéretik szigorúan folyamatos, orvosi ellenőrzés mellett inni, hogy a fellépő hiányokat rögtön korrigálni lehessen, és a megfelelő pillanatban abbamaradjon a kúra. (Ez a veszély sajnos a túlzottan tisztított vizeknél is fennáll, amik mostanában nagyon divatosak kezdenek lenni.) A szennyezett víz ugyancsak gond, különösen a klórral kell vigyázni, és van hazánkban több olyan területek, ahol arzénszennyezés esetével kell számolni. Ott célszerűbb az ásványvíz fogyasztása.
Az ásványvíz kapcsán is olvastam a minap egy érdekes összegfoglalót. A lényeg a következő: a 2004-es uniós csatlakozásig Magyarországon csak az a víz számított ásványvíznek, amelynek összes oldott ásványianyag-tartalma 1000 mg/liter fölött volt. Azóta nincs alsó határ. A nyugat-európai ásványvizek mindig forrásból kerülnek a felszínre, nálunk engedélyezi az Unió a fúrt kutak által felszínre hozott vizek forgalmazását is. Magyarul. Bármilyen, egészségkárosító anyagtól mentes víz beleillik az ásványvíz kategóriába.
Melyiket igyuk? A szakemberek szerint általánosan elmondható, hogy az olcsóbb vizek 500 mg/liter alatti ásványianyag-tartalommal rendelkeznek, és dupla mennyiségű nátriumtartalommal, míg a drágábbakban a szulfáttartalom jelentős. Ez azt is jelenti, hogy gyomor- és epepanaszok esetén is alkalmazhatók, és hashajtó hatással is rendelkezhetnek. Bár nem közismert, de van orvosi ellenjavallat is: gyomorfekély, hányás vagy hasmenés esetén kerülendők! A magasabb nátriumtartalmúakat viszont (200mg/liter) a magas vérnyomásban szenvedők és a nátriumszegény diétát folytatók kerüljék!
Érdemes azt is megnézni, hogy mekkora az ásványi anyag tartalom. Ugyanis csak 1500 mg/liter ásványianyag-tartalomig célszerű korlátlanul fogyasztani az ásványvizet, e felett, már a váltogatást javasolják! Érdemes tudni, hogy ha ez az érték eléri a 6000 mg/litert, akkor már csak kúraszerűen szabad fogyasztani, hiszen az átlátszó, színtelen folyadék akkor már gyógyvíznek minősül.
Visszatérve a tiszta víz fogyasztására. A többször, kis mennyiség fogyasztása azért kedvező, mivel akkor szervezetünk folyamatos, egyenletes ellátásban részesül, jól tudja „programozni” saját működését. És mivel éjjel is ugyanúgy működik, mint nappal, bár lassabban, szívesen fogadja, ha lefekvés előtt és közvetlenül felkelés után is iszunk egy kis pohár vizet. A túlzott vízivás viszont ártalmas! De nemcsak a vízben levő ásványi anyagok túlzott mennyisége okozza a gondot.
A szervezetbe került víz áthalad az emésztőrendszeren, és a fölösleges mennyiség a vizeletben távozik belőle. Ha azonban olyan sok került be, hogy már nem tudja az ember szervezete kiválasztani, akkor a vért hígítja fel. Ez csökkenti a vér nátriumszintjét, az a vérsavó elektrolitszintjét, és így a víz a környező szövetekben gyülemlik fel. Azok beödémásodnak, vagyis megdagadnak, és kialakul a hiponatrémia jelensége. Hányinger, izomgörcsök, zavartság és megváltozott viselkedés, akár szomjúságérzet léphet fel, és extrém esetben halálos kimenetelű is lehet.
Végeredmény, jóból is megárt a sok! Kövessük Horatius jelmondatát, az aurea mediocritas-t (Licinius Murenához című carmen), vagyis az arany középutat!